A Levéltári Szekció tanácskozása az MKE XIII. vándorgyűlésén, Kaposvár. 1981 - Magyar Könyvtárosok Egyesülete Levéltári Szekció füzetei 1. (Budapest, 1983)

I. A Levéltári forráskiadás - Koroknai Ákos: A polgári kori központi kormányszervek iratainak forráskiadása 1848-1981

A magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek forráskiadási munkálatai 1967-ben kezdődted meg, jóllehet előzményei 1961 -ig is visszanyúlnak. Az Országos Levéltár tudományos munkatervében 1969-ben már a kötetbeosztások első csírái jelentkeztek, de még hosszú ideig sem a végleges kötetbeosztás, sem az egységes szerkesztői koncepció, sem pedig az állandó szerkesztői gárda nem alakult ki. Elég csak annyit megemlíteni, hogy 1967-80 között a sorozat munkálataiban 19 munkatárs vett részt, akik közül hatnak a személye teljesen kicserélődött. Az 1 975 előtti saérkesztők közül is csupán egy fő személye azonos változatlan kötet s évkor mellett. 1976-ra ugyan elkészült egy forráskiadási szabályzattervezet, ezt azonban az 1976-78 közti kutatási tapasztalatok alapján módosítani kellett. A sorozat végleges szabályzata 1979-ben készült el, megteremtve a folyamatos munkavégzés és kutatás feltételeit. Kialakult a szerzői munkaközösség és véglegessé vált a kötetekre tagolás. A sorozat 13 kötetben adja közre a magyar minisztertanácsi jegyzőkönyveket. A kötetek - a rövidlétű kormányok kivételével - egy-egy kormány jegyzőkönyveit tartalmazzák. A kötetszerkesztők többsége az Országos Levéltár munkatársai közül kerül ki, de részt vesznek a munkálatokban még a Párttörténeti Intézet Archívuma és a Pest megyei Levéltár munkatársai is. A Forradalmi Kormányzótanáccsal együtt összesen 21 kormány jegyzőkönyveinek forráspublikációs munkálatai folynakT A kidolgozott forráskiadási szabályzat szerkezetében alapul vette Benda Kálmán munkáját, mely a Századok 1974. évi 2. számában jelent meg „A Magyar Országgyűlési Emlékek sorozat 1607-1 790 közti részének szerkesztési és forrásközlési szabályzata* címen. Tartalmi vonatkozásban pedig a minisztertanácsi jegyzőkönyvek többéves tanulmányozása során szerzett tapasztalatokra épül. Az egyik legnehezebb kérdés a szelekció volt: mit és hogyan közöljünk a 7 iratfolyóméter terjedelmű jegyzőkönyvi anyagból. A cél a történelmi adatok teljes közzététele lett a forrásértéknek megfelelő közlési mód szerint (teljes, részleges, kivonatos közlés). A három közlési móddal a jegyzőkönyvi szövegek hiánytalanul publikálhatók. Az esetlegesen kimaradó ügyek körét a bevezető tanulmányok közlik a gyakoriság feltüntetésével. Tekintettel arra, hogy a jegyzőkönyvezett ügyek 50%-a személyi jellegű, sor került ezek átgondolt szelekciójára is. A meghatározó kormányzati, igazgatási tisztségeket betöltő személyek ügyei főszövegi közlésre kerülnek, míg a gazdaság-, társadalom-, technika- és művelődéstörténet jeles alakjai a kötetek appendixében kapnak helyet. Az appendix nem egy kormányciklus archontológiája, nem is lehetne az, mert a minisztertanács egy meghatározott szinten aluli személyi ügyekkel eleve nem foglalkozott, másrészt nemcsak közhivatali funkciót viselők ügyeiben intézkedett. Gondoljunk pl. a nemesítésekre, bárói rangok adományozására, gyárosok kitüntetéseire stb. Az egyes kötetekhez