Gerhard Péter - Koltai Gábor: A Magyar Szocialista Munkáspárt Budapesti Bizottsága vezető testületeinek napirendi jegyzékei IV. 1980. március 8. - 1989. szeptember 24. Budapest Főváros Levéltára kiadványai. Levéltári dokumentáció 16. Levéltári segédletek 9. (Budapest, 2011)
Az MSZMP budapesti vezetése 1980 és 1989 között
A nyolcvanas évek folyamán visszatérően napirendre került a párt belső szervezetének hatékonyabbá tétele. Az első szervezeti korszerűsítési törekvés a XI. kerületi lakóterületi-körzeti alapszervezetekből összevont kísérleti pártbizottság megalakítása volt. Ezt az 1980-ban bevezetett, de időközben sikertelennek minősített modellt már 1984-ben megszüntették. Ezzel egyidejűleg adták meg viszont a nagyobb egyetemek pártbizottságainak - szintén kísérleti jelleggel - a kerületi, illetve városi jogú pártbizottsági státust.47 A fővárosban az ELTE-t, a BME-t, az MKKE-t és a SOTE-t érintő szervezeti változás sem váltotta be azonban a hozzá fűzött reményeket, ezért 1987- ben az MSZMP PB a Budapesti Pártbizottságra bízta a kerületi jogú egyetemi pártbizottságok státusának rendezését.48 A Budapesti Pártbizottság azonban nem tűzte napirendjére a kerületi jogú pártbizottságok körének felülvizsgálatát. A korszakban az utolsó szervezeti változás az egyszintű, tehát külön pártbizottság és végrehajtó bizottság nélkül működő kerületi vezető testületek létrehozása volt. Az MSZMP PB először a fővárosi, illetve a megyei szintű pártbizottságok által kijelölt 4-5 alapszervezetben tette lehetővé 1984-től kezdve 13-19 fős, végrehajtó bizottság nélküli pártbizottságok létrehozását.49 Ezt a szervezeti változást már pozitívan értékelte a pártvezetés, így az MSZMP KB 1987. november 1 1-én már valamennyi pártbizottságot egyszintű, 7-19 fős létszámú pártbizottsággá alakította át, kivéve a legjelentősebbeket: Budapesten a fővárosi, a kerületi és a kerületi jogú pártbizottságokat.50 1988-ra azonban már azt is lehetővé tették, hogy - igény esetén - a nagyobb pártbizottságok is egyszintű pártbizottságot alakíthassanak. 1988 szeptemberéig ezt az igényét öt fővárosi kerület jelezte.51 Az utolsó hónapok budapesti vezető testületi ülésjegyzőkönyvei az állampárt fővárosi felbomlásának dokumentumai. Ez leginkább a korábbi évek gyakorlatától eltérő témák napirendre vételében jelenik meg, köztük a legfeltűnőbb a párttól függetlenül létrejött társadalmi szervezetekhez, pártkezdeményekhez való új viszonyulás. E folyamat abban tetőzött, hogy országos szinten 1989 júniusától tárgyalások kezdődtek az új alkotmány és az új politikai rendszer kialakításáról az Ellenzéki Kerékasztalba tömörült szervezetek és az MSZMP között. Az állampárt saját, korábban folytatott politikájával való fokozatos szembefordulását pedig 1956 megítélésének Nagy Imre és társai rehabilitálásához és 1989. június 16-ai újratemetéséhez vezető folyamata jelképezi. Ezek a változások azonban nem a pártvezetés saját elhatározásából, hanem a világpolitikai átalakulásokból adódtak. 1988-tól kezdve a külpolitikai jellegű - köztük az erdélyi magyarok helyzetével vagy a bős-nagymarosi vízlépcsővel foglalkozó - témák is egyre sűrűbben bukkannak fel a vezető testületi üléseken, ami az ország és a szocialista rendszer változóban lévő nemzetközi helyzetét mutatja. 47 MOL M-KS-288.5. 917. őe. ( 1984. július 31.) 48 MÓL M-KS-288.5. 1010. őe. ( 1987. október 20.) 49 MÓL M-KS-288.5. 917. őe. ( 1984. július 31.) 50 MOL M-KS-288.4. 228-229. őe. (1987. november 1 I.) 51 MÓL M-KS-288.5. 1035. őe. (1988. szeptember 6.); MÓL M-KS-288.4. 242-243. őe. (1988. szeptember 27.) 39
