Ságvári Ágnes (szerk.): Budapest főváros levéltárában őrzött jelentősebb kapitalista kori vas-, fém- és gépipari fondok - Levéltári dokumentáció 8. - Levéltári segédletek 3. (Budapest, 1984)

Bevezetés

lat; 1929»2ol vállalat/ 35 százalékkal, a gépgyáraké /1921-93 vállai lat; 1929-129 vállalat/ 38,7 százalékkal emelkedett. Az általános fejlődés üteme tehát a megelőző korszakokhoz képest lelassult. Ez a szolid tempó volt az oka, hogy 5 évbe tellett, amig a vas-, fém- és gépipari vállalatok együttes száma /1925-323 vállalat/ elérte az 191o. évi szintet /324 vállalat/. A munkáslétszám alakulása is világosan tükrözi az I.világháborút követően kialakult súlyos gazdasági helyze-1

tét. A budapesti vas-, fém- és gépipar összmunkás létszáma az 191o. évi 48 285 főről 1921-ig 27 486 főre, azaz 43 százalékkal csökkent, tehát Jóval meghaladta az üzemek számában bekövetkezett visszaesést.

Az 1921-1929 közötti létszámgyarapodás üteme szintén elmaradt az üzemek számánál tapasztalt mégoly szerény emelkedéstől is: 27 486 főről 34 958 főre, azaz mindössze 26,9 százalékkal nőtt. Ez a tempó még arra sem volt elegendő, hogy e közel tiz esztendő során az iparág budapesti összmunkás létszáma elérje az 191o. évi szintet 748 285 fő/.

A számadatokból kitűnik, hogy a már említett szakmai előnyökkel rendelkező középüzem! ketagória veszített jelentőségéből.

Ezt dokumentálja a középüzemek iparágon belüli arányának csökkenése: az I929. évben működött 73 középüzem mindössze 22,1 százalékát /az I. világháborút megelőzően 31»5 százalék volt a középüzemek aránya/ képviselte a budapesti vas-, fém- és gépipari vállalatoknak. Az általuk foglalkoztatott munkások tették ki az iparág budapesti gyári munkásságának 24,1 százalékát. A középüzemek elveszített pozícióit zömmel a 21-5o munkást foglalkoztató kisüzemek vették át. A fejlődés lassú üteme, de még az egyes területeken mutatkozó visszaesések sem változtattak azon a tényen, hogy a válságot megelőzően a budapesti vas-, fém- gépiparban továbbra is rendkívül magas fokot ért el a koncentráció. A vas-fémipar területén az üzemeknek lo százalékát kitevő nagyvállalatok foglalkoztatták a munkások közel 80 százalékát. A gépgyártás még ezt a szintet is meghaladta: a gyáraknak mindössze 2 százalékában dolgozott a fővárosi szakmabeli munkásság 82 százaléka.

Az 192o-as évek végére némileg lecsökkent Nagy-Budapest vas-, fém- és gépiparának az iparág országos szintjén belüli aránya.

A gyárak számát tekintve a vas-fémipari vállalatoknak 76 százaléka, a gépgyáraknak 61 százaléka működött ekkor a főváros területén. Az- 6 -