Ságvári Ágnes (szerk.): Tartalomjegyzék Budapest Főváros Tanácsa üléseinek jegyzőkönyveihez 1950-1980 - Levéltári dokumentáció 5. - Levéltári segédletek 2. (Budapest, 1980)

Bevezetés

évi XXVI. törvény szerint Budapesthez csatolt hét megyei város és tizenhat nagyközséggel a főváros területileg több mint kétszeresére, lakossága pedig másfélszeresére növekedett. A megnövekedett feladatokat ugyanakkor a főváros sajátos helyzetével számot nem vető jogi szabályozók szoritó keretei között kellett megoldani, s az érvényesülő kettős alárendeltségi elv a tanács, illetőleg a VB városigazgatási munkáját nehezítette meg.

Az 1954-ben hatályos választási törvény eltörölte a lajstromos választást, helyette a tanácstagok egyéni választókerület szerinti választását irta elő. A második tanácstörvény pedig elismerte a fővárosi tanácsnak a megyei tanácsokétól eltérő, különleges statusát, megszüntette a végrehajtó bizottság általános helyettesitő hatáskörét, s következetesen valósította meg azt az elvet, miszerint hatalmi szervek csak hatalmi szerveknek lehetnek alárendelve. Az 1960-as évek végén bevezetett uj gazdaságpolitikai elvek a tanácstörvény olyan igazítását kivánták meg, amely a helyi tanácsok gazdasági-, pénzügyi önállóságának növelésével, tevékenységük szakmai színvonalának emelésével, valamint hatékonyabb központi irányításával az önálló várospolitika kibontakoztatásának is kedvezőbb kereteket biztosit. Ezen elvárások teljesítésének teremtett szervezett kereteket az 1971 évi harmadik tanácstörvény, amely tanácstörvény szerint a "tanács és szervei... a nép hatalmát megvalósító szocialista államnak, a demokratikus centralizmus alapján működő népképviseleti-önkormányzati és államigazgatási szervei." Budapest Főváros Tanácsa a felsőbb államhatalmi szervek által meghatározott keretek között, jogszabályok alapján dönt a helyi jelentőségű gazdasági-, társadalmi-, és kultusális kérdésekII