Budapest Főváros Levéltára - Levéltár ismertető 2. (Budapest, 1997)
II. Az egyesített főváros közigazgatása
1945-ben a főpolgármesteri állás végleg megszűnt, megmaradt hatáskörét a törvényhatóság elnöke, illetve ennek hivatala vette át. A főpolgármester irattára bizalmas, általános és tisztújítási-pályázati iratokra tagolódik. Ezen felül megtalálható az 1913-ban e funkcióban rövid ideig működött Heltai Ferenc külön kezelt hivatali iratainak egy része is. A bizalmas iratok mennyisége az 1930-as évek végétől válik jelentőssé. Főként kitüntetésekkel kapcsolatos ügyek és különféle személyekkel kapcsolatos politikai vonatkozású információk lelhetők itt. A főpolgármester tevékenységét a legsokrétűbben az általános iratok tükrözik. A dualizmus idején a kormányzati politika fővárosi érvényesítése terén a legtöbb feladatot az önkormányzati szervek határozatainak miniszteri jóváhagyást megelőző véleményezése adta számára. A kormányzat rendelkezéseit általában a főpolgármester továbbította a fővároshoz, és figyelemmel kísérte azok végrehajtását. Az ő közreműködését vették igénybe a kormányszervek, ha valamely ügy elintézését a törvényhatóságnál kiemelten fontosnak tartották vagy gyorsítani kívánták. Esetenként — kiváltképp az 1890-es évek második felétől kezdve — hivatalos hatáskörén kívül eső, tisztán politikai természetű feladatokkal is megbízták. Az iratanyag legtetemesebb hányadát az egyes fővárosi lakosokra, valamint egyesületekre, társadalmi szervezetekre vonatkozó információk teszik ki. Budapesti lakosok nemesítés iránti kérelmeit általában a főpolgármesterhez továbbították az érintettek „viszonyainak felderítése" és véleményezés céljából. Hasonló volt az eljárás kitüntetések, címek, rangok odaítélése előtt is. Igen nagy a magánszemélyek és egyesületek közbenjárást vagy segélyt kérő beadványainak, valamint különféle panaszainak száma. E korszak egyik jellegzetes forráscsoportját képezik az uralkodó által időközönként juttatott segélyek szétosztására vonatkozó iratok. Az önkormányzat szerveinek adminisztratív és törvényességi felügyelete viszont nem jellemezte olyan súllyal a főpolgármester működését — és irattermelését sem — mint arra a hatáskörére vonatkozó törvényi előírásokból következtetni lehetne. E jogosítványok tényleges gyakorlására irányuló törekvés leginkább Márkus József főpolgármesterségének időszakára (1897-1906) voltjellemző. Bárczy István polgármestersége alatt (1906-1917) viszont a főpolgármesteri tisztség jelentősége olyan mértékben háttérbe szorult, hogy 1912 után — Heltai Ferenc néhány hónapi működésétől eltekintve — be sem töltötték, hanem Bárczy polgármesterként ellátta a főpolgármesteri teendőket is. Ezen időszak főpolgármesteri ügyvitelében meghatározóvá vált a protokolláris-reprezentatív elem.
