Budapest Főváros Levéltára - Levéltár ismertető 2. (Budapest, 1997)
II. Az egyesített főváros közigazgatása
miniszter előterjesztése alapján jelölt három személy közül a Törvényhatósági Bizottság közgyűlése választotta meg. A választás 6 év hivatali időre szólt, és ezalatt 1930-ig tisztségéből elmozdítani sem lehetett, az államfő is csak saját kérelmére menthette fel. A jogszabályok legfontosabb feladataként, a közgyűlés tanácskozásainak vezetésén kívül, azt jelölték meg, hogy gyakoroljon felügyeletet a törvényhatóság működése lelett, kísérje figyelemmel, hogy a fővárosi önkormányzat hogyan hajtja végre a kormány rendelkezéseit. Ezzel összefüggésban jogában állt vizsgálatot elrendelni a főváros tisztviselői ellen, az eljárás alá vont tisztviselőt hivatalából felfüggeszthette, és a legközelebbi közgyűlésig mással helyettesíthette. Közvetlen utasításokat azonban csak kivételes esetben adhatott a főváros alkalmazottainak, amennyiben egy kormányzati rendelkezés végrehajtását a főváros a végrehajtást sürgető második miniszteri leirat után is megtagadta. Jelentős befolyása volt viszont a főváros tisztviselőinek kiválasztására: a közgyűlés által választással betöltött posztokra az ő elnöklete alatt álló kijelölő választmány állított jelölteket. A kijelölő választmány tagjainak felét ugyancsak ő nevezte ki. A főispán és a főpolgármester jogállása és funkciója közötti, már kezdetben sem jelentéktelen különbség még markánsabbá vált 1886 után, amikor a főispáni hatáskört jelentősen kiterjesztették. A főispán ettől kezdve működési területén a kormányhatalom legfőbb megszemélyesítőjének számított, akinek felügyeleti joga — az igazságszolgáltatástól eltekintve — valamennyi közigazgatási hatóságra és szervre kiterjedt, míg a főpolgármester feladatköre továbbra is a törvényhatósági önkormányzat felügyelete maradt, a közigazgatás más szerveivel az 1876-ban az állami és törvényhatósági közigazgatás „összehangolása" céljából létrehozott Közigazgatási Bizottság elnökeként állt kapcsolatban. A főispánok 1886-ban a korábbinál jóval szélesebb körű és közvetlen beavatkozási lehetőséget kaptak magának az önkormányzati igazgatásnak a működésébe is. A főpolgármester esetében viszont csak az 1930. évi új fővárosi törvénnyel került sor jogosítványainak ilyen jellegű kiszélesítésére. Az 1934:XII. tc. a főpolgármester választását is megszüntette, ezután a belügyminiszter előterjesztésére a kormányzó nevezte ki őt. Ugyanez a törvény két évi időtartamra rendkívüli felhatalmazást adott a főpolgármesternek az önkormányzat gazdálkodásának „rendbetételére". Ennek gyakorlása során olyan intézkedéseket is hozhatott, amelyek rendes körülmények között a közgyűlés jogkörébe tartoztak. 1876-tól a főpolgármester hatáskörébe tartozott a közkórházi orvosok kinevezése, az 1930. évi fővárosi törvény rendelkezése értelmében pedig az önkormányzatnak a legalsó fizetési osztályba sorolt tisztviselőit is ő nevezte ki.
