Budapest Főváros Levéltára - Levéltár ismertető 2. (Budapest, 1997)

I. Buda, Pest és Óbuda levéltárai

az ebben az időszakban a községi kötelékbe felvételt nyert személyek (családfők) nevét, foglalkozását, életkorát, vallását és családi viszonyait adja meg. Óbuda önállóságának 1861. évi visszaállítása után készültek a községi választói névjegyzékek. Ezek 1861-ből, 1867-ből és 1872-ből maiadtak fenn. Általában a házszámok rendjében haladva megadják a választásra jogosult nevét, a felvétel jogalapját, az 1861. és 1872. évi megadja az illető személy életkorát is, ez utóbbi pedig a jogalap helyett a foglalkozást jelöli meg. A zsidó lakosságról a már említett 1788-1792 közötti türelmi adó-nyilvántartás ad képet, amely az adózók neveit és adóterheit sorolja tél. Bővebb információkat tartalmaz az 1848. évi dikális összeírás, amely tartalmazza a házbirtokos és hazátlan zsellér nevét, a felnőtt gyermekek és szolgálók számát, a háziállatok számát, a szántók, a legelők, szőlők nagyságát, valamint az ipari, kereskedelmi és egyéb tevékenységből származó jövedelmeket. Gyámügy, szegénygondozás A gyámügy és a hagyatékok kezelése a tanács egyik fő feladata volt. A tanács ilyen jellegű működése leginkább a tanácsülési jegyzőkönyvekben és a tanácsi általános iratokban követhető nyomon. A községbeli árvákra maradt hagyatékokat, melyek igen jelentős összegekre rúgtak az árvaatyák kezelték. A vagyonkezelés során számos elszámolást készítettek. E számadásokat a tanács évenként megvizsgálta és azok összesítését a bíró és a tanácstagok hitelesítették. Az 1836:IX. tc. az árvaatyák kirendelését földesúri hatáskörbe utalta, ezért az összesítő elszámolásokon — a gyakorlatnak megfelelően azonban mái1824-től — megtalálható a földesúri felülvizsgálatot tanúsító záradék. A sokféle elszámolás közül a legrégebbiek már a XVIII. század közepétől fennmaradtak, azonban nagyobb mennyiségben csak a XIX. század elejétől maradtak ránk. Megemlíthető még a vegyes hagyatéki iratok gyűjteménye is (1793-1845), amely hagyatéki becsléseket, árverési jegyzőkönyveket, osztályleveleket, árvavagyon számadásokat is tartalmaz. Óbuda önállóságának elvesztése után 1853. évi cs. kir. igazságügyminisztériumi rendeletre megalakult az Óbudai Arvabizottmány, amely a tanácstól 1854-ben vette át az árvaügyek intézését. A bizottság a K. k. Städtisch Delegiertes Bezirkgericht fennhatósága alatt működölt és 1855-ben a zsidó árvák vagyonának kezelését is átvette a zsidó község elöljáróságától. A bizottság 1861 elejéig, az önkormányzat visszaállításáig működött. Az Arvabizottmány működése során fennmaradtak ülés-