Budapest Főváros Levéltára - Levéltár ismertető 2. (Budapest, 1997)

I. Buda, Pest és Óbuda levéltárai

1813-ban alakult meg, élére a főbíró került. Ennek megfelelően módosult a városi iroda is. Külön szervezet lett a jegyzőség, amely már ekkor két részre oszlott: tanácsi és törvényszéki jegyzőségre. Megalakult — szintén külön szervezve — a tanácsi és törvényszéki iktatóhivatal. Az addigi egy helyett két (tanácsi és törvényszéki) levéltárosi állást is rendszeresítettek; a tulajdonképpeni városi iroda, a kancellária azonban egységes maradt, tanácsi és törvényszéki feladatokat egyaránt ellátott. Nagyobb változás a szabadságharc bukása után következett be. 1849-1850 fordulóján az igazgatást és a törvénykezést szétválasztották. 1850. október 20-ra a városi törvényszék elvesztette önállóságát, és a Pest Megyei Cs. Kir. Törvényszék II. Osztályaként folytatta munkáját. 1850 májusában a Pesti Cs. Kir. Járásbíróság is megkezdte munkáját és ezzel egy időben feloszlatták a városi jogelődeit, vagyis a külvárosi albíróságokat. 1850-51 fordulóján a városi tanács leadta az addig általa kezelt hagyatéki-, gyám- és telekügyeket. Ez utóbbiak kezelésére 1851-ben megalakult a Pest Városi Telekkönyvi Járásbíróság. A Pesti Cs. Kir. Járásbíróságot hamarosan felváltották a belvárosi, a terézvárosi, és a Józsefvárosi-ferencvárosi járásbíróságok. Polgári peres ügyekben a fellebbviteli fórum a Pesti Országos Törvényszék lett, amelynek hatásköre Pest városára és Pest-Pilis-Solt megye egy részére (a Duna bal partján) is kiterjedt. 1850 végén létrejött a Kerületi Cs. Kir. Állami Főügyészség is. 1861 -ben azután a cs. kir. bíróságok működése megszűnt. A visszaállított Pest Városi Törvényszék 1861 áprilisától a polgári bíráskodási rendszer megszületéséig működött. A város külvárosaiban külön albíróságokat állítottak fel. 1736-ban a magisztrátus két biztosa a mai Józsefváros területén élő lakosság élére bírót és két esküdtet állított. A külvárosi bíróság főleg rendészeti feladatokat látott el, meg kellett akadályoznia, hogy a városfalakon kívül bort mérjenek, elővásárlás és kontár iparűzés folyjon, és távol kellett tartania a gyanús elemeket. A perek közül csak a jelentéktelen ügyek tartoztak az albíróságra. Ez utóbbiról szól a „felső-külvárosi" bíró 1765-ben kelt utasítása. Ekkorra ugyanis a település növekedése miatt különvált a későbbi Terézváros és Józsefváros, akkori nevén a „felső" és az „alsó" külváros szervezete. A Józsefvárosban az esküdteket kétévente újraválasztották, a Terézvárosban megbízatásuk életük végéig szólt. Az 1770-es évektől a lelépő bíró már elszámolt a községnek a büntetéspénzekből származó, egyébként csekély jövedelemmel, amelyet a tisztújításkor a templom céljaira adtak át. A két külváros szervezeti erősödésére következtethetünk a saját jegyzők megjelenéséből. Mindkét külvárosban két-két éjjeliőrt is alkalmaztak. Az 1790-es években a külvárosi bírák