Budapest Főváros Levéltára - Levéltár ismertető 2. (Budapest, 1997)

X. Az oktatás, a kultúra és a sajtó forrásai

A fővárosi közgyűjteményeket önálló fonóként csak az Aquincumi Múzeum és a Székesfővárosi Történeti Múz.eum töredékes igazgatósági anyaga reprezentálja. (A kulturális egyesületekre lásd az Egyesületek című fejezetet.) Sajtóra vonatkozó iratok Az 1848:XVIII. tc, a sajtótörvény alapjain kialakított sajtórendészeti eljárás eredményeképpen a székesfővárosi tanácsi-polgármesteri iratanyag kiemelkedő forrása a fővárosi sajtó múltjának is. A polgármester felelt azért, hogy az induló lapok a törvényes kellékeknek megfeleljenek. Aki időszaki lapot szándékozott indítani, az köteles volt szándékát írásban bejelenteni a közigazgatási hatóságnál, s megadni a lap legfőbb adatait. Amennyiben a polgármester kifogásait írásban, 15 napon belül nem közölte, a lap megjelenhetett; ha kifogást emelt, közölnie kellett az elutasítás okát is. Az engedélyezett lapot egy ún. törzskönyvbe vezették be. A továbbiakban minden, a lap fennállása során bekövetkezett változást a tulajdonosnak jelentenie kellett. Az első és legfontosabb adat a lap címe volt. A hatóság pontos és szabatos cím alapján különböztette meg és figyelte sajtótermékeket. (A polgármester 90 %-ban címazonosság vagy címhasonlóság miatt emelt kifogást.) Következő adatként a lap nyelvét kellett megjelölni. A megjelenés gyakoriságát is be kellett jelenteni. Az évente legalább tízszer megjelenő lapok számítottak időszaki sajtóterméknek, és estek a bejelentési kötelezettség alá. A következő bejelentett adat a lap jellegéről tudósított: irodalmi, művészeti, közgazdasági, tudományos vagy éppen valamelyik szakma, szervezet lapja. Politikai lap esetében a megindítás előfeltétele a kaució (lehetett ingó, illetve ingatlan vagyon) letétele volt. Ha változott a lap jellege, pl. politikaiból szépirodalmi lett, a hatóság a kauciót visszaszolgáltatta. Magától értetődően a tulajdonos, a lapalapító nevét is meg kellett adni. A lapot örökölni lehetett, vagy — amint ez más iparágak esetében elfogadott és törvényes szokás volt — az elhunyt tulajdonos felesége vitte tovább özvegyi jogon. A lapot, mint vagyontárgyat az örökösök eladhatták, feloszthatták egymás között. A lap felelős szerkesztőjét és felelős kiadóját ugyancsak meg kellett nevezni a közigazgatási hatóság előtt. A bejelentett lapok többségében azonban a tulajdonos (lapindító), a felelős szerkesztő és kiadó ugyanaz a személy volt. Közölni kellett továbbá a szerkesztőség címét, valamint a nyomdáét is, ahol a lapot nyomták és ahonnan terjesztették.