Budapest Főváros Levéltára - Levéltár ismertető 2. (Budapest, 1997)

VIII. Gazdasági élet, ipar, kereskedelem, közlekedés

rozott viszonylatra szólt, megszabta a menetrendet és a viteldíjat is. A téma kutatásához segítséget nyújt az az 1886-1892-ből származó társaskocsi-törzskönyv, amely a tulajdonos nevét, a kocsi számát, útvonalát, az engedély kiadására és bevonására vonatkozó határozat számát adja meg. A törzskönyv a tanácsi nyilvántartások gyűjteményében található meg. A lóvasutak, a közúti villamos vasutak engedélyezése viszont, az általános vasútengedélyezési eljárásnak megfelelően, az illetékes miniszter hatáskörébe tartozott. Ha egy vállalat ilyen vasutat szándékozott létesíteni, először előmunkálati engedélyt kért a polgármestertől. Az előmunkálat befejeztével a vasút műszaki leírását, általános és részletes terveit négy példányban a tanácshoz kellett benyújtani, és egyben a szükséges terület átengedését is kérelmezni. A főváros közgyűlési határozatának belügyminiszteri jóváhagyása után a kereskedelemügyi miniszter közigazgatási bejárást rendelt el, majd az összes érdekelt részvételével a minisztériumban engedélyezési tárgyalásra került sor. A főváros megkapta ennek jegyzőkönyvét és az engedélyokirat tervezetét. Ezután kötötték meg a területhasználati szerződést. Ennek jóváhagyása után adta ki a kereskedelemügyi miniszter az engedélyokiratot, és ennek birtokában kérhette a vállalkozó a tanácstól az építési engedélyt. A főváros határán túlmenő helyiérdekű vasút engedélyezése iránti kérelmet a tervekkel együtt közvetlenül a minisztériumba kellett benyújtani. A vasúttársaságok a területhasználati szerződések révén lényegében koncessziót kaptak a fővárostól, a főváros pedig beleszólást kapott a hálózat kiépítésébe, a menetrend és a tarifa meghatározásába, és kikötötték a háramlási jogot. A községesítési törekvések az 1910-es évekre a közlekedést is elérték. A közúti villamos vasutak 1922-re a főváros tulajdonába kerültek. Üzemeltetésükre hozták létre a Budapest Székesfővárosi Közlekedési Részvénytársaságot (BSZKRT), amely a főváros egységes közlekedési hálózat kialakítására törekvő politikájának szellemében fokozatosan átvette, illetve magába olvasztotta az itt működő többi közlekedési vállalat. Ez a folyamat a harmincas években zárult le. A BSZKRT és elődvállalatai levéltári anyagát a főváros közüzemeiről szóló fejezetben ismertetjük. A BSZKRT a főváros tulajdonában álló részvénytársaságként a közgyűlés és a tanácsi-polgármesteri V. Ügyosztály alárendeltségében működött. Az ügyosztály feladata volt előkészíteni a főváros közlekedési politikáját meghatározó döntéseket és javaslatokat kidolgozni a hálózat alakítására. Ide tartoztak a közlekedési vállalatok viteldíj- és menetrendi ügyei, valamint a fővárost, mint tulajdonost érintő ügyeikkel kapcsolatos határozatok kidolgozása. Az ügyosztály adott engedélyt a