Budapest Főváros Levéltára - Levéltár ismertető 2. (Budapest, 1997)

VI. A politikai élet forrásai

lasztásokrói (titkos szavazás) fennmaradt szavazási jegyzékek révén van mód, amelyek hiánytalanul megmaradtak, és a viszonylag kis létszámú (max. 1000 fő) szavazókörök választóinak döntéséről szolgáltatnak adatokat. A II. világháború után csak az 1947. évi választás ilyen jellegű iratai maradtak fenn. Ezek a választójogosultságuktól megfosztott lakosokról is szolgáltatnak adatokat. Becses forrást jelent erről a választásról három ellenzéki párt — a Magyar Függetlenségi Párt, a Független Magyar Demokrata Párt és a Keresztény Női Tábor — ajánlási íveinek sorozata. A választások lebonyolításáról csak töredékanyagok vannak, főként az 1930-as évekből. A törvényhatósági választásokat intéző szerv, az Igazoló Választmány iratai még töredékesebben maradtak fenn. Névjegyzékek csupán az 1890-es évek elejéig találhatók, igen hiányosan. Ezt követően csupán 1930—1935-ből maradt fenn némi anyag, amiből a Keresztény Községi Párt I. választókerületi ajánlóinak névsora érdemel figyelmet. Teljesebb a II. világháború utáni anyag, mivel mind az 1945. évi törvényhatósági választási névjegyzékek, mind az 1950. évi első tanácsválasztás ilyen jellegű iratai fennmaradtak. A levéltár őrizetébe kerültek az 1985., 1990. és 1994. évi országgyűlési, valamint az 1990. és 1994. évi önkormányzati választások szavazóköri jegyzőkönyvei. A kisebbségi önkormányzati választási jegyzőkönyvek és az időközi választási anyagok hiányosan kerültek be. Megtalálhatók az 1989. november 26-i úgynevezett „négy igenes népszavazás", az 1990. július 29-én a köztársasági elnök közvetlen választása kérdésében rendezett népszavazás, valamint az 1993. évi társadalombiztosítási önkormányzati választás jegyzőkönyvei. A forradalmi és átmeneti korszakok különleges hatalmi szerveinek iratai különösen az 1918—1919-es és az 1945 utáni évek fordulatokban gazdag eseményeire kínálnak jelentős anyagot. 1919. március 21-ével megszűnt a városi tanács és a Közigazgatási Bizottság, valamint a Néptanács, amely az 1919. évi VII. néptörvény alapján lépett a Törvényhatósági Bizottság örökébe. A főváros irányítását a Forradalmi Kormányzótanács által kinevezett népbiztosok vették át. A polgármester az ő irányításuk alatt még néhány napig hivatalában volt. A tanácsköztársaság alkotmánya alapján az egyes közigazgatási kerületek lakossága kerületi munkás- és katonatanácsokat választott. A tanácsválasztásokra április 7-én került sor. A kerületi tanácsok a lakosságszám arányában választottak tagokat a Budapesti Forradalmi Központi Munkás- és Katonatanácsba, az ún. 500-as Tanácsba, amely április 11-én alakult meg. A későb-