Horváth J. András: Budapest Főváros Levéltárának története - Levéltár ismertető 1. (Budapest, 1996)

Toldy László főlevéltárnoksága

tosságára nagyobb gondot fordítson, annyival is inkább, mert újabb beigazolt panaszok esetén" kénytelen lesz „személyes felelősségre vonni"7 Az akut helyzet részleges orvoslására végül a fővárosi hivatalok újjászervezését célul tűző, 1897-ben vázolt Márkusféle program nyomán kerülhetett sor 1901-ben. Az 1896-ban nyugalomba vonult Kamermayer Károlyt az Márkus József addigi másod-alpolgármester, Márkus József (akit két év múl- reformjavaslatai va főpolgármesternek választottak) követte a polgármesteri székben. Az új polgármester a központi igazgatás és a szakhivatalok reformját iktatta program] ába. Erre megfelelő alkalmat szolgáltatott, hogy a Károly-kaszárnya hatalmas épületét 1901-ben vette át a főváros városháza céljára. Az épületben kényelmesen elfértek a helyigényes hivatalok, a központi segédhivatalok és a levéltár is. Márkus polgármester 1897-es tervezetében az új elhelyezési lehetőségre gondolva vetette fel, hogy az összefüggő tevékenységet végző segédhivatalokat szervezetileg össze kell kapcsolni. Toldy László korábbi javaslatától eltérően azonban nem a levéltárba kívánta beolvasztani az iktatóhivatalt, hanem az iktató és a kiadó hivatal összevonásával Központi Segédhivatalt szándékozott felállítani. A tanácsi levéltár a Központi Segédhivatal „kiegészítőrésze" lett volna, független szervezettel ( — talán a közös hadsereg és a m. kir. honvédség viszonyának mintájára). Az alapjában véve ésszerű elképzelés többfajta igény kielégítését célozta, illetve többféle következtetés levonásából eredt. A polgármester számára az elsőrendű szempont nyilvánvalóan az volt, hogy zökkenőmentessé tegye a napi ügyvitelt. Minthogy a két segédhivatal ezeket az operatív feladatokat látta el, az összevonás indokoltnak tűnt. A levéltár gyakorlati 66 BFL IV. 1418. c. 1. doboz 18.296/1899. június 17. ein. sz. Halmos János polgármester dr. Toldy László főlevéltárnoknak.