Horváth J. András: Budapest Főváros Levéltárának története - Levéltár ismertető 1. (Budapest, 1996)

Az ostromtól a levéltár államosításáig

jedtek a tanácsülési és közgyűlési jegyzőkönyvekre, valamint a térkép- és telekkönyvi anyagra, sőt a levéltáron kívül az Országos Levéltár, a Fővárosi Könyvtár anyagára is. A kutatások menetéről a levéltár folyamatosan beszámolt az illetékes XI. Közművelődési Ügyosztálynak, mely azt minden esetben tudomásul vette. A kutatómunkát a levéltár tudományos munkatársai tematikus alapon felállított — s többször átszervezett — munkacsoportokban végezték. A csoportokat és az egész munkát Niklay Péter irányította. Igen jellemző a kor emberi viszonyaira, hogy a különben baloldali beállítottságú Niklay mindezért ugyanabban a köszönetben részesült 1949 áprilisában, mint egy évvel korábban Kovács Lajos: nyugdíjazással eltávolították a levéltárból, életében immáron másodízben.

131 A „rendszerváltozásra" a levéltárban tehát 1948^-9 fordulóján, Hajdú Henrik műfordító 1948 őszi főlevéltárosi és Miliők Éva 1949 tavaszán történt helyettes főlevéltárosi kinevezését követően került sor. Utóbbi — aki Miliők Sándornak a városházi szociáldemokrata korifeusnak volt a lánya — ugyan már 1944 októbere óta a levéltárban dolgozott. Természetesen mindketten MDP-tagok, s munkásmozgalmi múlttal is rendelkező, elkötelezett kommunisták voltak. Jóllehet „kívülről" kerültek a levéltárba, s különösen az új főlevéltáros addigi ambíciói nemigen voltak szoros kapcsolatba hozhatók ezzel a szakterülettel, a fennmaradt vezetői előterjesztések és fogalmazványok alapján mégsem állítható róluk, hogy kizárólag afféle szinekúrának tekintették volna e hivatalt, s például a levéltár elhelyezésének égető gondja mellett szó nélkül mentek volna el.

132 A tanácsrendszer 1950-ben történt bevezetéséig, illetőleg a levéltár államosításáig több beadványban is — mintegy átA rendszerváltozás a levéltárban Új emberek — régi feladatok 131 BFL XXI. 508. c. 1411/1/ 1949. lt. sz. 132 Nagy, 1988. 373. p.