Horváth J. András: Budapest Főváros Levéltárának története - Levéltár ismertető 1. (Budapest, 1996)

Az ostromtól a levéltár államosításáig

Az 1947 nyarán megalkotott törvény még egy ponton tartalmazott a fővárosra nézve előnyös megkülönböztetést. Eszerint míg a többi törvényhatósági levéltár esetében az összes fogalmazót a belügyminiszter nevezte ki, a székesfőváros továbbra is szabadon élhetett kinevezési jogával. Ehelyütt nem lehet célunk a törvény részletekbe menő elemzése, összefoglalóan azonban megállapíthatjuk, hogy e jogszabály több ponton jelentős mértékben korlátozta az önkormányzati levéltárak mozgásterét, s az egész levéltárügyet kormányfelügyelet alá helyezte. A minisztérium döntötte el ezután, hogy mi számít közhatóságnak, s a törvény a „közirat" kategóriáját állítva középpontba, a kutatási engedélyek feletti végső döntést szintén a minisztérium(ok)nak tartotta fenn. Az önkormányzati jog elvi korlátozását jelentette annak kimondása is, hogy a törvényhatóság nem idegeníthette el iratanyagát. Az összes törvényhatósági levéltár közül a főváros levéltárát érintette a legsúlyosabban az a törvényi rendelkezés, mely immáron minden törvényhatósági szerv, intézet, közintézmény és közmű használaton kívüli — tehát selejtezetlen — iratanyagának átvételi kötelezettségét írta , a, 124 A törvénynek — mint említettük— legjelentősebb engedménye a főváros vonatkozásában az volt, hogy külön levéltári szabályzat kidolgozását tette lehetővé. így a főváros levéltára a törvény keretei között a „saját testére szabottan" határozhatta meg szervezeti és ügyviteli szabályait. Szervezeti Az új szabályzat nem jelentett radikális szakítást az 1943és Ügyviteli as szabályrendeletben foglaltakkal, inkább csak kiegészítette Szabályzat azokat. 1948-ból 123 BFL XXI. 516. 38. tétel. 159/1947. lev. sz., 56/1947. január 21. kelt MNM Tanács sz. Jánossy Dénes levele a polgármesterhez. 124 1947:XXI. tc. a levéltárügy rendezéséről.