Buda expugnata 1686. Europa et Hungaria 1683-1718 - A török kiűzésének hazai levéltári forrásai (Budapest, 1987)

Levéltárismertetők - Magyar Országos Levéltár / Felhő Ibolya (AL,N,P,R,S szekció); Trócsányi Zsolt(B, F szekció)

A MAGYAR KAMARA REGISZTATÚRÁJA A magyar kamarát I. Ferdinánd 1528-ban állította fel Budán. Az 1529. évi őszi török hadjárat miatt működése megszűnt, és 1531-ben Pozsonyban szervezték újjá. Feladata a királyi birtokok igazgatása, a felségjogokból származó jövedelemforrások (vámok, nemesfémbányászat, pénzverés, sóbányászat és sóeladás stb.) kezelése és a helyi kincstári hivatalok ellenőrzése volt. Kötelességei közé tartozott, hogy ügyeljen a kincstár jogainak érvényesítésére, felkutassa és átvegye a magszakadás vagy hűtlenség miatt a királyt illető birtokokat. A törökkel folytatott állandó háború miatt a 17. század közepéig a rendkívüli királyi jövedelemnek tekintett hadiadó kivetésében, beszedésében és a hadikiadásokra való felhasználásában is fontos szerepe volt. (A magyar kamarának a rendes bevételeit is nagyrészt a hadikiadásokra kellett fordítania.) A 16—17. században a magyar kamara volt az ország területén belül az egyetlen rendszeresen működő központi hatóság és így a pénzügyigazgatás körén túlmenő, közigazgatási jellegű ügyekkel is foglalkozott. A magyar kamara formailag közvetlenül az uralkodónak alárendelt hatóság volt, felterjesztéseit azonban a bécsi udvari kamara tárgyalta meg, az készítette elő az uralkodói döntést. 1672 után a bécsi kamarának ez az irányító szerepe még erősebb lett. A kamara területi ületékessége elvben egész Magyarországra és kapcsolt részeire kiterjedt, de az országnak török uralom alá került középső részében és Erdélyben ezt nem érvényesíthette: sőt ekkor a király kezén maradt országrész jövedelemforrásainak egy részét (a nyugati határsáv egyes uradalmait és harmincadhivatalait, a só- és ércbányákat) is ausztriai hivatalok kezelték. Az állandó török veszély miatt a gyorsabb ügyintézés érdekében a 16. század közepén az úgynevezett felsőmagyarországi részeken (partes regni Hungáriáé superiores, azaz az északkeleti megyékben) a pozsonyi magyar kamarától függő külön pénzügyigazgatási szervezetet hoztak létre. Ezt 1567-ben testületi keretek közt működő hivatallá szervezték át; ez volt a szepesi, másként kassai kamara. (Erről bővebbet a szepesi kamaráról szóló részben közlünk.) A török uralom alól felszabadult terület, a „neoaquistica" igazgatása sem került a magyar kamara kezébe; ezt az 1686-ban létesített és a bécsi udvari kamara alá rendelt budai kamarai inspektorátusra (1691-től adminisztráció) bízták. A budai kamarai adminisztráció 1699-ig felügyelete alá vonta a töröktől visszafoglalt területek zömét. A pozsonyi kamarához így a Dunától északra továbbra is csak a Liptó, Hont és Nógrád megyétől nyugatra eső országrész, a Dunántúlon pedig körülbelül a Balaton vonalától nyugatra eső terület (egykorú szóhasználat szerint Alsómagyar ország, partes regni Hungáriáé inferiores) és a töröknek 1686 előtt nem hódolt horvát területrész tartozott. Ez a helyzet csak a budai kamarai adminisztráció 1709-ben történt megszüntetése után változott meg; ettől kezdve már csak az újszerzeményi területek bizonyos részei (a szlavón, a szegedi, aradi és szerémi kamarai felügyelőségek területe) maradtak a bécsi kamara fennhatósága alatt. 50