Buda expugnata 1686. Europa et Hungaria 1683-1718 - A török kiűzésének hazai levéltári forrásai (Budapest, 1987)
Levéltárismertetők - Magyar Országos Levéltár / Felhő Ibolya (AL,N,P,R,S szekció); Trócsányi Zsolt(B, F szekció)
elnevezésű állagában van. Számos ilyen iromány került az erdélyi udvari kancelláriai levéltár Acta generalia állagába (B 2), de csak 1715-től állandósult az a gyakorlat, hogy a konferencia felségelőterjesztéseinek eredeti, uralkodói döntéssel ellátott példányait ide helyezték. A magyar udvari kancelláriai levéltár Hungarica et Transylvanica állagában is vannak ilyen jegyzőkönyvek és felterjesztések. Erdély helyi kormányzatát I. Apafi Mihály halála (1690) után a fejedelmi tanács irányította. Ennek jogutódja a Diploma Leopoldinum (1691) által létrehozott gubernium Transylvanicum, élén a gubernátorral. (Ezt a tisztséget a fejedelmi kori Erdély közjoga is ismerte.) A gubernium közvetlenül az uralkodó alá tartozott; hatásköre kiterjedt a kormányzat valamennyi civil ágára (közigazgatás, bíráskodás, kincstári igazgatás), sőt még a hagyományos erdélyi hadfelkelés irányítására is. Ez az alárendeltség, illetve hatáskör azonban rövidesen megváltozott. 1695-ben létrejött az erdélyi udvari kancellária, amely egyelőre közjogilag nem volt felettese a guberniumnak (tényleges vezetője alkancellári rangban volt; ez kisebb, mint a guberniumi tanácsosi rang), de mindenképpen az uralkodó és a gubernium között helyezkedett el a kormányzat rendszerében. 1699-ben a kincstári igazgatás kivált a gubernium hatásköréből: ekkor kincstári szakemberekből álló cameratica commisio érkezett Erdélybe, s kézbe vette az ország pénzügyi igazgatását. A cameratica commissio-nak a tárgyalt időszakban jogutódai (Oberproviandtcommissarius, eameralis repraesentans) nem a gubernium, hanem az udvari kamara alá tartoztak. A gubernium katonai hatásköre pedig elsorvadt; a hagyományos hadfelkelést csak 1703-ban vették igénybe, vajmi kevés sikerrel, 1704-től nem töltötték be az ország generálisának, az ily típusú hadfelkelés parancsnokának tisztségét. Magának a guberniumnak a létszáma 1703 és 1708 között — Johannes Sachs von Harteneck szász comes kivégzése, Bethlen Miklós elítéltetése és fogságban tartása, valamint többek elhalálozása miatt - három tanácsosra csökkent. Néhány évig egy ideiglenes kormányszerv (gubernium et deputatio) helyettesítette, majd 1713-ban újjászervezték. Az erdélyi udvari kancellária 1703 után is zavartalanul működött. Részben a kormányzat szerkezetének ilyen alakulásából, részben a gubernium korabeli iratanyagának tagolódásából adódik az, hogy a kormányhatósági állagokban témánk szempontjából sok a fedés. A guberniumnak fontosabb ügyekben az erdélyi udvari kancellárián át kellett az uralkodóhoz fordulnia, de magánfelek is a kancellárián át vihették a királyhoz olyan panaszaikat, kéréseiket, amelyekkel már a guberniumnál is próbálkoztak. Magának a guberniumnak e korbeli anyagában három olyan állagot találunk, amely fedi egymást: az ülésjegyzőkönyveket, a hatóság kiadványainak másolatait, s az ügyiratokat. A kancellária e korbeli ügyiratait (B 2 Acta Generalia), a gubernium ülésjegyzőkönyveit (F 41 Protocolla sessionalia), kiadmány-másolati könyveit (F 43 Libri conceptuum regii Hungarici et Latini) és ügyiratait (F 46 Gubernium Transylvanicum in politicis) a felesleges ismétlések elkerülésére célszerű együtt ismertetni. A gubernium ülésjegyzőkönyvei és kiadmány-másolati könyvei hiánytalanul megmaradtak. A két ügyirat-állagot azonban 1771, illetve 1775, az iktatásnak a guberniumnál, illetve az erdélyi udvari kancelláriánál való bevezetése után alaposan selejtezték, utána új rendet is adva az anyagnak. Minthogy azonban a gubernium levéltára ekkor Szebenben, illetve 43
