Buda expugnata 1686. Europa et Hungaria 1683-1718 - A török kiűzésének hazai levéltári forrásai (Budapest, 1987)

Levéltárismertetők - Szolnok megyei Levéltár / Cseh Géza

seiről. Az 1708-ban készített adatfelvétel az egész Jászság lakosságáról, a két 1710-es összeírás Jászberény, illetve Fényszaru népességéről, állatállományáról és terményeiről nyújt tájékoztatást. Korszakunkra vonatkozóan még hét oklevél, található itt, amelyek birtokjogi kérdésekkel, a puszták tulajdonjogával foglalkoznak. Tartalmukból az elnéptelenedés mértékére lehet következtetni. Leginkább a Kiskunság néptelenedett el, míg a Jászságot az átvonuló seregek kevésbé sújtották. Több oklevél Szeged és Kiskunhalas, illetve Szeged és a Jászkún kerület birtokjogi vitájával kapcsolatos. A Kiskunhalas környéki pusztákat, melyek helyén a török hódoltság előtt népes falvak voltak (Majsa, Móricgátja, Szánk, Szentlászló stb.) a török kiűzésekor Szeged egy Mátyás király korabeli legeltetési engedélyre hivatkozva kisajátította és használatba vette, az északabbra lévő pusztarészeket pedig kecskeméti bérlőknek adta árendába. 1690. július 20-án a nádor megbízásából Esterházy Zsigmond jászkún főkapitányi meghatalmazott Szeged városát eltiltotta a puszták használatából. Kiskunhalason írásba foglaltatta, hogy a kecskemétiek ezentúl nem Szegedtől, hanem csak a jászkún főkapitánytól bérelhetik a kún pusztákat, amelyeket az elpusztult Halas városának vissza kell adni. Mivel Szeged továbbra is használta Átokháza, Dorozsma, Kőkút és Mihálytelke pusztákat, 1693. július 18-án Bécsben kelt oklevelében már maga Esterházy Pál nádor rendelte el Halas pusztáinak visszaadását. Az 1708. évi összeírás latin, a többi irat latin és magyar nyelvű. D. latus: Confessiók, alapítványok, összeírások* számadások és nyugták 1573-1786 Az 1683 és 1718 közt keletkezett iratok elsősorban a lakosságot sújtó katonai terhekről, az egyes mezővárosokra és községekre, összegezve pedig az egész Jászkún kerületre kivetett kontribúció, forspont és porció mennyiségéről szolgáltatnak adatokat. E források alapján megállapítható, hogy a Jászkunság területén milyen császári ezredek állomásoztak. Különösen a nyári hónapokban növekedett meg az itt állomásozó császári csapatok száma, mert a katonaság a jászkún pusztákon legeltetett. A katonaságnak teljesített szolgáltatások, a hadiadó nyugtáit a császári ezredek parancsnokságai állították ki. Az összeírások, számadások, nyugták általában német, ritkán latin nyelvűek. A „D" latus kisebb számban a Jászkún kerület eladásával kapcsolatos iratokat is tartalmaz. Mint az egyik oklevélből kitűnik, a jászkúnsági elöljárók az udvar és a lovagrend közti adásvételi szerződés megkötése után, 1702 június végén Boroszlóba indultak, hogy Ferenc Lajos lovagrendi nagymesternek hűséget és engedelmességet fogadjanak, tájékoztatást kapjanak az évi földesúri adók és szolgáltatások mennyiségéről, az állami adók csökkentésének lehetőségéről, s egyúttal pártfogást kérjenek nemesi kiváltságaik érvényesítéséhez. Ferenc Lajos a kerület lakóit kegyességéről biztosította, és megígérte, hogy közbenjár az állami adóterhek csökkentése érdekében, a kerületben lakó nemesek kiváltságait pedig tiszteletben tartja. Mindezek fejében azonban a jászkúnok kötelesek útjaikat és hídjaikat karbantartani. 249