Buda expugnata 1686. Europa et Hungaria 1683-1718 - A török kiűzésének hazai levéltári forrásai (Budapest, 1987)

Levéltárismertetők - Nógrád megyei Levéltár / Oborni Teréz

A 17. században Fülek várában őrizték a megye levéltárát. 1682-ben az iratok nagy része elpusztult, amikor Thököly erdélyi és török csapatok segítségével elfoglalta és lerombolta a várat. A 17. századi iratok és jegyzőkönyvek jórésze azonban megmenekült a pusztulástól. A levéltár még ezután is sokáig vándorolt; a Forgách család gácsi várába kerültek az iratok, majd innen 1718-ban Losoncra. 1763-ban a Szügyön felépült vármegyeházára került a levéltár. A jegyzőkönyvek hiányait az Országos Széchényi Könyvtárba került kötetekből, valamint a Nagy Iván által különböző régiségkereskedésekből és családi hagyatékokból összegyűjtött kötetekből sikerült némileg pótolni. IV. 1 NÓGRÁD VÁRMEGYE NEMESI KÖZGYŰLÉSÉNEK IRATAI a) Köz- és kisgy űlési jegyzőkönyvek (Prothocollá congregationum) 1597-1848 ll,90fm 1683-1699 3 köt. 1683 után a megye Gácson és Losoncon tartotta közgyűléseit, havonta legalább egyszer, de általában kétszer-háromszor. A jegyzőkönyvekből szemléletesen elénk tárul a megye helyzete. A jobbágylakosságot és a nemességet két irányból is szorongatták, hiszen a megye déli területei török iga alatt voltak, az északabbra eső részeken pedig a beszállásolt császári katonaság fosztogatott, és követelt egyre több porciót. Bécs felszabadítása és a párkányi csata után még 1683 októberében Nógrád megye területére ért a háború. Szécsényt és Hollókőt III. (Sobieski) János lengyel király foglalta vissza, 1685 nyarán pedig Nógrád vára került magyar kézre. I. Lipót általános felkelést hirdető parancsát a nádor 1683. szeptember 28-án küldte meg a megyének. Buda várának visszafoglalásakor a felszabadító seregben nógrádi hadak is részt vettek. A Buda alatt táborozók közül többen levélben értesítették az itthoniakat a harcok menetéről. Az iratanyag többségét azonban a hadellátás gondjaival foglalkozó iratok teszik: panaszok a porció és kvártély terhének elviselhetetlensége, a katonai szervek hadellátási túlkapásai, kihágásai miatt (1684 végén Rabattá elfogatja Dobay János másodalispánt, mert a megye nem tudja megfizetni a téli porciót). Külön kérdés az 1690-es évek végén a parasztnép lefegyverzése; a megye végül úgy határoz, hogy a volt végvárak (Divény, Kékkő, Gács, Fülek, Szécsény, Gyarmat, Buják) lakosai a vármegye biztonságának érdekében megtarthatják fegyvereiket. A század utolsó évtizedében megindul a visszafoglalt területek felülvizsgálása a budai kamarai adminisztráció által. A megye északi és déli része a török uralom megszűnésével ismét egységes irányítás alá került. Az 1683-tól folyó hadműveletek, a katonai uralom 228