Buda expugnata 1686. Europa et Hungaria 1683-1718 - A török kiűzésének hazai levéltári forrásai (Budapest, 1987)

Levéltárismertetők - Fejér megyei Levéltár / Arany Magyar Zsuzsa (Fejér megye); Klauszné Móra Magdolna (Fejér m. Közgy. jkv.); Somkúti Éva (Székesfehérvár)

SZÉKESFEHÉRVÁR SZABAD KIRÁLYI VÁROS LEVÉLTÁRA Az 1680-as évek végén négy régi kiváltságokkal, önkormányzattal rendelkező szabad királyi város szabadult fel a török uralom alól: Buda, Pest, Esztergom és Székesfehérvár. Ezeket mint újszerzeményi területeket kivették a Pozsonyban székelő magyar kamara joghatósága alól és a budai kamarai inspekció, illetve 1691-től budai kamarai adminisztráció illetékessége alá helyezték, amely közvetlenül a bécsi udvari kamarától függött. A budai kamarai adminisztráció inspektora Tötösy Lászlót nevezte ki a város első bírájának, 1688. június 10-én pedig megalakult a magisztrátus. 1689-ben az újszerzeményi bizottság a városnak új rendtartást adott. Eszerint a város felettes hatósága a budai kamarai adminisztráció, de a tanácsnak a katonai parancsnok javaslatait is figyelembe kell vennie. A tanács egy évig maradhat hivatalában. A főbíró elnököl a tanácsülésen. Javaslatait a jegyző útján teszi meg, hatáskörébe más szenátor nem avatkozhat; a javaslatról szavazni kell. A tanács legfontosabb feladata a rendészet volt. Két éjjeli őrt alkalmazott, akik a házakat tűztől és betöréstől óvták. A fából készült tűzveszélyes kéményeket téglakéményekkel kellett kicserélni. Ezek állapotát havonta ellenőrizték, a házaknál pedig tűzoltó eszközöket - létrát, csákány, vedret - kellett tartani. A tanács gondoskodott arról is, hogy a polgárok a vasárnapokat és az egyéb ünnepeket megszenteljék, erkölcsös életet éljenek. A városban lehetett — a budai városi jog szerint - céheket alapítani, de jelenteni kellett a budai kamarai adminisztrációnak. A tanács négy forint polgártaxa lefizetése után felvehetett új polgárokat. Igazságszolgáltatási ügyekben korlátozott hatáskört kapott: polgári és büntetőügyekben a budai kamarai adminisztrációhoz lehetett a tanács határozata ellen fellebbezni. Panaszpénzt nem szedhetett, csak törvénykezési illetéket. Gazdasági kérdésekben a város viszonylag nagyobb szabadságot élvezett. A városi birtokokat ugyan nem kapta vissza, de az instrukció a fegyverváltság megfizetése esetén kilátásba helyezte ezt. A város minden háztulajdonostól adót szedhetett, ez alól csak a városparancsnok és a szerzetesek voltak mentesek, ez utóbbiak azzal a feltétellel, hogy kereskedést nem űzhettek. Visszakapta az országos vásárok tartásának jogát; a heti vásárokat szerdán és szombaton tartották. A tanácsnak jogában állott a vásárok időpontját a nádor, a kamara és a megyék útján közhírré tenni. A vásárokon — ahol a város helypénzt szedett — mérőeszközül az osztrák fontot, rőföt és pintet használták. A vásárokon a város bort mérhetett. A hús- és borfogyasztási adót - az accisát - 1690-től a tanács szedte. Az utasítás megerősítette a városi malom tulajdonjogát, engedélyezte a sörfőzőház és téglaégető építését. A híd- és vámpénzt a bizottság átengedte a városnak. Az újszerzeményi bizottság utasítását a város nem tekintette kiváltságlevélnek, s már 1690-ben megindult a több mint tíz évig tartó harc a régi szabadságok visszaszerzéséért. Ennek érdekében városi küldöttek többször is jártak Bécsben. Az első eredmény 1. Lipót 1693. február 26-án Bécsben kelt oklevele, amelyben megerősítette az 1485. évi és 1541. évi kiváltságlevélben biztosított kedvezményeket. Fontos esemény volt, hogy Esterházy Pál nádor a várost 1696-ban meghívta a pozsonyi nádori concursusra, s a levelet 183