Buda expugnata 1686. Europa et Hungaria 1683-1718 - A török kiűzésének hazai levéltári forrásai (Budapest, 1987)

Levéltárismertetők - Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltár / Tóth Péter (Borsod megye); Hőgye László (Zemplén megye)

a város közönsége az avasi templomban, hogy megválassza tisztségviselőit; a megválasztott főbírók, szenátorok jegyzők, kincstartók és más tisztségviselők neveit mindig bejegyezték a jegyzőkönyvbe. A bejegyzések néha a választások körülményeiről, menetéről is tudósítanak, s arról is, hogy kik és milyen okból nem akarták vállalni a tisztséget, amelyre megválasztották őket. Éppen a 17. század utolsó két évtizedében növekszik meg azoknak a száma, akik bizonyos, nem is kicsi pénzösszeg lefizetésével váltották meg magukat a tisztség viselése alól, sőt arra is van példa, hogy egy-egy, a főbírói hivatal elnyerésére esélyes gazda a választások idejére egyszerűen elköltözött a városból, hogy ne legyen megválasztható. Az egyébként nagy tekintéllyel járó tisztségek elől való menekülésen nem szabad csodálkoznunk. A főbíró és a tanácsosai tartották ugyanis a közvetlen kapcsolatot a város alá érkező hadakkal, ők jártak követségbe törökökhöz, kurucokhoz és németekhez, nagyon sokszor kerültek közvetlen életveszélybe kötelességeik teljesítése közben. Miskolc, mint általában a mezővárosok, bizonyos fokú önkormányzattal rendelkezett: a megválasztott tanács a város belső ügyeinek a szabályozására statútumokat hozott. Ezek a statútumok a bíróválasztástól a tilalmas helyek kijelöléséig, a káromkodók elleni eljárástól a templomi székek ügyéig a városi élet szinte teljes területét felölelték: minden olyan dolgot szabályoztak, amelyre nem volt felsőbb - országos vagy vármegyei rendelkezés. Korszakunkra különösen jellemzőek azok a statútumok, amelyek a bírói tisztséget elfogadni nem akarókra vonatkoznak, a tisztség viselése alóli megváltás díját határozzák meg. 1686-ban odáig jutott a város, hogy statútumban kellett rögzítenie: a bírói tisztség alól senki nem válthatja meg magát, s ha valaki a választás idejére elhagyja a várost, hogy ne választhassák meg, annak valamennyi jószágát elkobozzák és kizárják a város közösségéből. Az élet azonban hamarosan visszatért a régi kerékvágásba: bizonyítják ezt azok a rendelkezések is, amelyeknek ismét a mindennapi ügyek a tárgyai a piaci kereskedés, a piacra árut hozók által fizetendő vám, a törvényszék hatásköre, a szőlőpásztorok felfogadása stb. Miskolc pallosjoggal is rendelkezett, s így törvényszéki üléseken járhatott el a bűnösök ellen, de polgári perekben is hozhatott döntéseket a tanácsa. A törvényszék előtt folyt pereknek néha egész menetét bevezették a jegyzőkönyvekbe, legtöbbször azonban —különösen a bűntények esetében - csak az ítéletet jegyezték be. Az 1683-1699. évek közötti időszak legrészletesebben tárgyalt ügye Kondai Kis Mihály főbíró esete, akit paráznaság miatt halálra ítéltek, és ki is végeztek. A jegyzők gyakran beírták a jegyzőkönyvekbe a város gazdálkodását érintő fontosabb ügyeleteket is: kölcsönök felvételét, a város javainak és jogainak a bérbeadását, alkalmazottak fizetését stb. A felszabadító háború idején Miskolcra nehezedő terhek nagyságát jól mutatja, hogy éppen 1686-ban volt első ízben kénytelen készpénzért bérbeadni a tanács a bor és egyéb szeszes italok áruitatási jogát. Ha elvétve is, de találkozhatunk a jegyzőkönyvben olyan bejegyzésekkel, amelyek közvetlenül utalnak fontos köztörténeti eseményekre. 1692. június 5-én Nagyvárad bevételéről emlékezik meg örvendezve a szerző. 1697. július 1-én pedig arról ad hírt, hogy Tokaji Ferenc nagy praktikákkal bevette Tokaj várát, levágván az őrséget, s Patakot is 158