Buda expugnata 1686. Europa et Hungaria 1683-1718 - A török kiűzésének hazai levéltári forrásai (Budapest, 1987)

Szakály Ferenc: Történeti bevezető

magyarországiak. Érthetőképp, hiszen javarészt ezekben csapódott le olyan Magyarországon parancsnokló hadvezérek, mint Miksa Emánuel bajor választófejedelem, Lajos Vilmos badeni őrgróf és Frigyes Ágost szász választófejedelem irathagyatéka. Ugyanezekben bőséges hivatalos és magánlevelezés található, telve a magyarországi frontról származó szemtanú-beszámolókkal. Aki pedig a magyarországi háborúkban nagy szerephez jutott Luigi Ferdinando Marsigli hadmérnök, pályafutása végén tábornok oly sok magyarországi vonatkozást tartalmazó hagyatéka iránt érdeklődik, annak egyenest Bolognában kell kereskednie.

14 Látható tehát, hogy a magyarországi levéltáraktól a hadieseményeket illetően nemigen várhatunk meghökkentően új információkat. Nem várhatnánk akkor sem, ha a ma Csehszlovákiában, Jugoszláviában és Romániában őrzött vármegyei és családi levéltárak ismertetői is bekerülhettek volna ebbe a kötetbe, jóllehet a csehszlovák és román levéltári szervezet által gondozott egykori magyar levéltárak anyaga közismerten hézagmentesebb, mint az itthon találhatóké.

15 Az esetleges csalódások elkerülése végett már itt is le kell szögeznünk, hogy az alább közölt levéltárismertetők nem cáfolnak rá eleve lefokozott várakozásainkra. E megállapítás, úgy tűnik, a legkevésbé a felszabadító háború nyitó évére, 1683-ra érvényes. A levéltárismertetőket végigolvasva legott kiderül, hogy történetírásunknak még rengeteg teendője akad ennek az oly vészterhesen indult esztendőnek a feltárásában, s pusztán saját anyaga alapján is sok érdemi mondandója lehet a török hadsereg fel- és elvonulásáról, s ezzel Bécs ostromának hátteréről. (Érdekes, hogy az esztergomi káptalannál mint hiteleshelynél bevallást tevők is leginkább Thököly szereplésére utalnak leggyakrabban a felszabadító háború eseményei közül [Komárom m. lt. Esztergomi kápt. hiteleshelyi It.]). Bár Kara Musztafa nagyvezír magyarországi útjáról pontosan tájékoztatnak a már kiadott török naplók és emlékiratok,

16 arról, hogy az milyen mozgásokat támasztott a hódoltsági és a „királyi" magyarországi társadalomban, jószerivel csak a helyi irategyüttesekből alkothatunk képet. Hogy a tatárok közeledtének híre milyen rettegést váltott ki a török megszállás alatt élő népben (sőt, magában a török apparátusban is), hogy milyen hatalmas arányú népmozgás indult meg a hódoltságban, s hogy mennyire felszöktek a nép terhei az új háború kezdetén, arra Kecskemét városának szerencsére eléggé bőséges anyaga szemléletes példákkal szolgál.

17 Amikor a török támadás megindult, az egykori „királyi" Magyarország jelentős része Thököly Imre fejedelmet, a porta újdonsült vazallusát uralta; Pest—Pilis—Solt és' Heves—Külső—Szolnok vármegye tisztviselői ez évben már Thököly parancsából mozgósították a megyei felkelőket. Azaz csak mozgósították volna, mert a török hatóságok lefújták az akciót. (Kecskemét v. lt. Körlevelek jkv.)

18 Ahogy a nagyvezír a Dunántúlon előrenyomult, úgy növekedett a Thökölynek hűséget esküdött országrész nagysága is. Mint azt a Győr és Mosón vármegyei, valamint a Sopron városi adalékok egyértelműen tanúsítják, a nyugat-magyaroszági vármegyék nemessége még 1683 júliusának első napjaiban is az ellenállásra készülődött: a soproniak tavasztól fogva buzgón erősítették a városkapukat és a külvárosban is torlaszokat emeltek, a még egy július 2-i bejegyzésben 14