Bariska István et al. (szerk.): Buda expugnata 1686. Europa et Hungaria 1684-1718. A török kiűzésének európai levéltári forrásai 2. (Budapest, 1986)
Horváth Szocialista Köztársaság
TÖRTÉNETI BEVEZETŐ A történeti Magyarország teljes államterületének felszabadulását eredményező törökellenes háborúk időszakában (1683—1718) a mai Horvátország egyes területei — mind közigazgatásilag, mind a politikai viszonyokat tekintve — nagy változatosságot mutatnak. Az úgynevezett báni Horvátország perszonálunióban állt a királyi Magyarországgal, míg a katonai határőrvidék közvetlenül a bécsi Udvari Haditanácsnak volt alárendelve. A tengermellék (Dalmácia és Isztriának a tengerrel érintkező partvidéke) Velence fennhatósága alatt állott. A báni Horvátországnak valamint Szlavóniának és Dalmáciának a már évszázadok óta török uralom alatt lévő Boszniával és Hercegovinával határos területein a Bécs elleni török támadás idején már hosszabb ideje az oszmán hatalom rendezkedett be. Kara Musztafa 1683. évi bécsi kudarca ellenére a császári udvar továbbra is a status quo megőrzésére törekedett, de lipót császár békeajánlatát a törökök visszautasították. A sikertelen békekezdeményezést követően XI. Ince pápa támogatásával létrejött a császár, a lengyel király és a velencei dózse szövetsége, a Szent liga, amely célul tűzte ki a törökök visszaszorítását. A szövetségesek egyszerre több hadszíntéren indítottak támadást. A császárral szövetséges, horvát területeket is birtokló velenceiek dalmáciai hadműveletei elsősorban saját hatalmi szférájuk kiterjesztésére és Raguzának (Dubrovnik), mint számbajöhető riválisnak a visszaszorítására irányultak. Bár e velencei célkitűzések részben keresztezték a bécsi udvar horvátországi terveit, az ellentétek a háború első szakaszában háttérbe szorultak és a velencei seregek jelentős szerepet játszottak a tengermenti horvát területeken vívott törökellenes küzdelmekben. Horvátország fentebb vázolt széttagoltságát figyelembe véve a horvát részvétel jelentősnek mondható. A horvát országgyűlés (szábor) tevékenyen kivette részét a török elleni védelem megszervezéséből és a török uralom alá került korábbi horvát területek felszabadításából. A bécsi udvar kérésére a horvát sereg Horvátország határain kívül is harcolt. A törökök megszállta Dráva-Száva közének nyugati részében a ferences Luka Ibrisimovic vezetésével népi felkelés tört ki, a császári és határőrvidéki katonaság a szlavóniai lakosság támogatását élvezve 1684. június 22-én elfoglalta Verőcét, megkezdődött a törökök végleges kiűzése e területről. A következő években a harcok folytatódtak. A nagyharsányi csatát követően a báni hadsereg nagyobb akciókba kezdett, további szlavón és szerémségi területeken számolták fel a török uralmat. Ugyanekkor népi felkelők felszabadították az egykori Iika és Krbava vármegyék területét. A horvát sereg sikeresen vett részt az 1688-as év küzdelmeiben is, amelynek eredményeképp az egész Szerémség és Belgrad a császáriak kezére került. A határőrvidéki katonaság az 1685—88 közötti időszakban hatékonyan zavarta a Magyarországon felvonult török seregek utánpótlási, visszavonulási útvonalait, elősegítve ezzel a még török kézen lévő nyugat-magyarországi és bánáti várak ostromzár alatt tartását. Belgrad elfoglalását követően a császári seregek Szerbiába és Makedóniába történő előrenyomulása idején is találhatók horvátok a felszabadító csapatok között. 1239
