Bariska István et al. (szerk.): Buda expugnata 1686. Europa et Hungaria 1684-1718. A török kiűzésének európai levéltári forrásai 2. (Budapest, 1986)
Vatikánváros Állam
csaknem teljesen megsemmisült. A később megőrzött dokumentumok is kisebb-nagyobb károsodást szenvedtek a gyakori költözködések miatt: a levéltár 1245-ben Lyonba került, majd követte a Kúriát Viterbóba, Anagniba, Perugiába, Assisiba és végül a 14. században Avignonba, ahonnan több részletben került vissza Rómába. A Nagy Nyugati Egyházszakadás után — amelynek során a három pápai hatalomnak megfelelően három levéltár jött létre - a pápai iratanyag csak fokozatosan, a 15. században állt újra össze Rómában. IV. Sixtus idejétől a legértékesebb iratokat - a jobb őrizhetőség érdekében — az Angyalvárban helyezték el, ami hozzájárult a Róma kifosztásakor (sacco di Roma, 1527) keletkezett károk csökkentéséhez. Az a terv, hogy a vár legbiztonságosabb szobáiban egy nagy tárolóhelyet alakítsanak ki, összegyűjtve ott a pápai kincstár értékeit, a szétszórt dokumentumokat és a római egyház kiváltságleveleit, csak jóval később, 1597-ben VIII. Kelemen pápa idejében vette kezdetét. A tényleges megvalósítás V. Pál érdeme, aki megkezdte az egyház központi levéltárának kialakítását, amelyet azután Vatikáni Levéltárnak neveztek el. 1611-1614 között helyezték el a Titkos Könyvtárból, az Apostoli Kamarából és az Angyalvárból származó iratokat és köteteket az Apostoli Palota néhány szobájában, a Sixtus Terem mellett. Legfontosabb részét a bullák lajstroma képezte (Registra Vaticana, 1198—1572). VIII. Orbán pápa később más, különböző helyekről származó levéltári és könyvtári anyagot is elhelyezett a gyűjteményben. A Vatikáni Levéltár fokozatosan függetlenné vált az Apostoli Könyvtártól, amelyhez kezdetben tartozott. VII. Sándor pápasága idején az első, levéltári célra igénybe vett szobákhoz hozzákapcsolták a fölöttük levő emeleti helyiségeket, s ott helyezték el az Államtitkárság diplomáciai levelezését. 1783-ban került vissza a pápai levéltár Avignonban maradt része a Registra Avenionensia sorozattal (1316-1418), és 1798-ban szállították át a Vatikánba azt az iratanyagot, ami korábban az Angyalvárban maradt. A Vatikáni Levéltár és a Római Kúria más levéltárai 1810-ben Párizsba kerültek, ahol az anyagot I. Napóleon parancsára a Soubise Palotában helyezték el. Napóleon bukása után, 1815-1817 között a levéltárak kisebb-nagyobb károkkal és veszteségekkel viszszakerültek Rómába (számos kötet még ma is a francia fővárosban található). 1892-ben szállították a Vatikánba a Palazzo del Lateranóból a Dataria-levéltár nagy részét, benne az Apostoli Kancellária bulla-lajstromait (Registra Lateranensia) IX. Bonifáctól (1389) XIII. Leóig, és a kérvények lajstromait (Registra Supplicationum) VI. Kelementől (1342) XIII. Leó pápáig. A 20. században csatolták a vatikáni anyaghoz az Államtitkárság levéltárának modem részén kívül, a Pápai Brévék Titkársága, a Santa Romana Rota, a különböző Kongregációk (Konzisztóriális, Püspökök és Szerzetesek, Zsinat, Szertartások, Szentségek), más hatóságok, a Római Kúria bíróságai és hivatalai, az Apostoli Szent Palota, az I. Vatikáni Zsinat, különböző nunciatúrák, néhány római harmadrend és patrícius család (Boncompagni, Borghese, Rospigliosi, stb.) gyűjteményeit. 1010
