Bariska István et al. (szerk.): Buda expugnata 1686. Europa et Hungaria 1684-1718. A török kiűzésének európai levéltári forrásai 2. (Budapest, 1986)
Svéd Királyság
tartalma, az előző időszakhoz képest nő a dokumentumok teijedelme is. Az idegen országbeli diplomaták jelentéseiben a magyarországi és erdélyi események óhatatlanul másképp tükröződnek, mint a közvetlen kapcsolattartás idején. A jelentésekhez gyakran németre vagy latinra fordított magyar vagy török iratok másolatai vannak csatolva. A legtöbb európai állam kancelláriáiban az iratok már a korai időben is eredeti rendben, témák és ügyek szerint rendezve kerültek dossziékba vagy kötetekbe. A régebbi svéd kancelláriai rendszer más eljárást követett. Az itteni rendszer legfontosabb jellemzője az volt, hogy az iratokat esetleg összetartozásuktól függetlenül formai, alaki szempontok alapján kronologikusan csoportosították: jegyzőkönyvekre, fogalmazványokra, beérkezett iratokra (a küldők szerinti sorrendben), aktákra (a döntéshozatal dátuma szerint) és elszámolásokra. Az iratok visszakeresése, a nyilvántartási naplók és mutatókönyvek segítségével történik a dátum és a név alapján. Bár az eredeti, tárgy szerinti kötetek sem hiányoznak teljesen, a régebbi levéltári anyagok iratainak elhelyezése gyakran a későbbi idők rendezési munkájának eredménye. Ezért a svéd forrásanyag leírása — az anyag szórtsága miatt — meglehetősen nagy terjedelmű. Több esetben a különböző forrásanyag-csoportokról az egész időszakra vonatkozva kellett számot adnunk, függetlenül attól, hogy azokban milyen gyakran fordulnak elő adatok Magyarországról és Erdélyről. Más esetben megoldható volt a tematikus iratok kiemelése, vagyis egy nagyobb sorozat azon köteteinek megjelölése, amelyek a törökellenes felszabadító háborúval kapcsolatos anyagokat tartalmaznak, különösen az 1660-as, illetve 1680-as éveket illetően, amikor a délkelet-európai svéd elkötelezettség viszonylag jelentős és közvetlen volt. Néhány kivételtől eltekintve (államközi szerződések, térképek és rajzok) minden forráscsoport a következő rend szerint kerül bemutatásra: cím, évkör, terjedelem, jelzet, segédlet és egyéb információk. Míg a régebbi hivatalos svéd—magyar kapcsolatok anyagát a kutatók jól ismerik és fel is dolgozták, a magánlevelezés és a személyes iratanyag nincs ugyanolyan részletesen feltérképezve. Nils Bielkének és Otto Wilhelm von Königsmarcknak a császár és Velence oldalán kifejtett tevékenységén kívül nincs olyan tanulmány, amely más svéd személyiségek haditetteiről szólna. A jövő feladata annak megállapítása, hogy a Svéd Országos Levéltárban, illetve más svéd levéltárakban és könyvtárakban milyen eddig feltáratlan elbeszélő források és egyéb iratok (levelezés, naplófeljegyzések stb.) találhatók a törökellenes felszabadító háborúról. Ilyen jellegű kutatás elvégzésére jelenleg nem volt mód. A törökellenes felszabadító háborúk forrásanyagának csak csekély része került eddig kiadásra. A Királyi Kancellária levéltárának sorozataitól eltekintve, az itt őrzött iratok nyelve néhány német vagy latin szövegtől eltekintve általában svéd, a többi forráscsoport nyelvi 964
