Bariska István et al. (szerk.): Buda expugnata 1686. Europa et Hungaria 1684-1718. A török kiűzésének európai levéltári forrásai 2. (Budapest, 1986)
Merseburg - Az egykori Brandenburgi Választófejedelemség iratai
A brandenburgi segélyhad Buda ostrománál és bevételénél jelentős veszteségeket szenvedett: 3138 fő, közöttük 30 tiszt esett el. A von Schöning altábornagy és a császári tábornoki kar közötti viszályok miatt von Schöning szeptember végén a csapatokkal hazaindult Brandenburgba. A birodalmi seregnek még 1686-ban sikerült elfoglalnia Pécset, Siklóst, Eszéket és Kaposvárt is. A következő évben Eger, 1688-ban Székesfehérvár kapitulált. Ugyanebben az évben elesett Belgrád, melyet azonban a törökök 1690-ben visszafoglaltak. A kétfrontos háború — a törökök és a Rajnánál Franciaország ellen, ahol 1688 óta brandenburgi segélycsapatok is harcoltak — gyengítette a császári hadsereg ütőképességét. A török sereg elleni döntő sikert azonban az is akadályozta, hogy nem állt rendelkezésre elegendő pénz és katona. Az 1686 ősze és 1690 vége között Magyarországon zajló hadműveletekben nem vettek részt brandenburgi csapatok. A választófejedelem, egy 1688. június 25-én Lengyelországgal kötött szerződés értelmében, III. (Sobieski) János rendelkezésére bocsátott 1200 katonát, akik a lengyel csapatokkal együtt ostromolták meg Kameniec várát, és Moldva északi területén harcoltak. Az 1690-es sikertelen hadjárat után I. Lipót császár újabb katonai segítséget kért Brandenburgtól. Az 1690. december 24-én kötött szerződésben a választófejedelem vállalta, hogy 6100 főnyi segélyhadat küld Magyarországra, 150 000 birodalmi tallér, valamint az 1686- os szerződésben megállapított, de még ki nem fizetett 200 000 birodalmi tallér fejében. A brandenburgi csapatok főparancsnokságát Johann Albrecht von Barfus altábornagy ra, a gyalogság vezényletét Wilhelm von Brand vezérőrnagyra bízták. Annakidején mindketten részt vettek Buda visszafoglalásában. A brandenburgi egységek 1691 júniusában Eszék és Pétervárad között csatlakoztak a császári fősereghez, amely 1689 óta Badeni Lajos őrgróf parancsnoksága alatt állt. Badeni Lajos, látva a Köprülü Musztafa vezetésével felvonuló török hadsereg túlerejét, lemondott arról, hogy megkísérelje Belgrád ostromát és Szalánkeménnél táborba szállt. Itt augusztus 19-én nyűt ütközetre került sor, amelyből a császáriak kerültek ki győztesként. Amikor a szpáhik lerohanták a császári sereg balszámyát, a brandenburgi egységek fordították meg az ütközet kimenetelét. A törökök megsemmisítő vereséget szenvedtek, Köprülü Musztafa nagyvezér elesett. A császári sereg 7000 katonát veszített, közöttük 527 brandenburgit. A császáriak októberben még ostromzár alá vették Nagyváradot, azután a brandenburgi csapatok hazaindultak. A választófejedelem 1693 márciusában újabb szerződést kötött a császárral: 200 000 birodalmi tallér hadisegély fizetése ellenében III. Frigyes vállalta, hogy 6000 katonát küld Magyarországra. A segélyhad von Brand altábornagy vezetésével 1693. augusztus 9-én érkezett meg Zimonyba a császári fősereghez, amelyet akkor Karl Eugen von Croy herceg irányított. 605
