Bariska István et al. (szerk.): Buda expugnata 1686. Europa et Hungaria 1684-1718. A török kiűzésének európai levéltári forrásai 2. (Budapest, 1986)
Osztrák Köztársaság
időszak figyelemreméltó forrása báró Heinrich Tobias von Hasslingen, föszállásmester hadinaplóinak (Journale) bekötött aktagyűjtemény-sorozata, amelyekben jelentések, csapatjegyzékek, szállások elosztására vonatkozó feljegyzések stb. találhatók (13/4 .sz.). Az 1689-es esztendőre vonatkozik a Badeni Lajos őrgróf jelentéseinek kivonatos másolataiból készült kötet (13/3. sz.). A 19. századi másolatoknak különösen nagy jelentőséget kölcsönöz az a tény, hogy ezek mintegy kétharmadrészben a karlsruhei levéltárból származnak, s azokról az iratokról készültek, melyek Badeni Hermann, az Udvari Haditanács elnöke és a jelentős posztot betöltő csapatparancsnok, a később fővezérhelyettes — tehát a tényleges főparancsnok - Badeni Lajos birtokából kerültek oda. Többek között megtalálhatók itt tekintélyes tábornokoknak a hadjárat kezdetén adott, fontos szakvéleményei (pl. 2/8. sz.), beszámoló ugyanezen tábornokok tanácskozásairól (2/11 .sz.), a legjelentősebb tábori parancsnokok jelentései és fontos hadicselekmények után a császárnak küldött jelentések fogalmazványai (pl. 7/10., 13/1., 17—22. sz.). Az anyagot Lamberg grófnak, a második világháborúban súlyos károkat szenvedett alsó-ausztriai, ottensteini levéltárából származó iratmásolatok egészítik ki. Az innen származó anyagban olyan jelentések sorozatai maradtak meg, amelyeket — úgy tűnik — Franz Sigismund Lamberg gróf ügynökei — akkori nevük szerint) hírközlői — küldtek megbízójuknak a császári táborból, de Bécsből és Velencéből is (pl. 13/9., 10-12. sz.). Néhány, az előzőekkel nem összemérhető jelentőségű másolat: az Esterházy család kismartoni, illetve pozsonyi, a Czernin-család Jindrichuv Hradec-i levéltárából, a magyar országos, a horvát, galíciai és tiroli tartományi levéltárakból, a Magyar Nemzeti Múzeumból és a Tiroli Tartományi Múzeumból, a gyulafehérvári Batthyánykönyvtárból, a Hammer-Purgstall-könyvtárból, Szepes megye levéltárából, a lőcsei, dubrovniki s wolfsbergi (Karintia) városi levéltárakból, a kromerizi és esztergomi székeskáptalanok levéltárából, a Vyssí Brod-i apátság levéltárából, továbbá a bajor és a szász házilevéltárból, valamint a porosz nagyvezérkar berlini levéltárából származik. Eltekintve az Esterházy -levél tárak anyagaitól, melyekben a nádor vezetése alatt összevont magyar csapatokról van szó, a többi másolat többnyire a toborzás és az egyes csapategységek ellátásának ügyeivel kapcsolatos. Az 1697-tel kezdődően az eredeti iratok száma ugrásszerűen megnő. Ez annak az iratrendezésnek és -konzerválásnak a következménye, amelyet maga Savoyai Jenő herceg, valamint az alája rendelt hatóságok végeztek azoknak az iratoknak a körében, amelyek több közt Savoyai Jenő tevékenységét is dokumentálják. Ettől az évtől kezdődően nagy tömegű, a császár és az Udvari Haditanács részére készült szakvélemény, jelentés és parancstervezet, kémjelentés, ellátási és toborzási ügyekkel foglalkozó irat a következő (az irat eredetére utaló) jelöléseket visel: Savoyai Jenő herceg iratai, Savoyai Jenő herceg iratai az Udvari Haditanács irattárában; az Udvari Haditanács iratai, az Udvari Haditanács kancelláriai levéltárának aktái, az Udvari Haditanács iratmegsemmisítő bizottságának aktái; Heister és Hieronymus Zum Jungen tábornokok hagyatéka. A másolatok közül megemlítendők még a Duna-Tisza közi főparancsnok, gróf Leopold Schlick hagyatékából származó iratok (az eredeti iratok a csehországi Kopidlno-ban 888
