Bariska István et al. (szerk.): Buda expugnata 1686. Europa et Hungaria 1684-1718. A török kiűzésének európai levéltári forrásai 2. (Budapest, 1986)

Osztrák Köztársaság

támadást s még ugyanebben az évben ellentámadásba ment át:-felszabadította Esztergomot és Párkányt. A következő évben a császár a háború továbbfolytatása mellett döntött. Létrejött a császár, a Velencei Köztársaság, a Lengyel Királyság, valamint a Pápai Állam szövetkezésével a Szent Liga, amelyhez később, 1686-ban Oroszország is csatlakozott. A kibontakozó nagy török háború első szakaszának legkiemelkedőbb eseménye Buda előbb sikertelen (1684), majd eredményes ostroma (1686) volt. Ettől az időtől fogva a császári seregek a nagy katonai teoretikus, Raimondo Montecuccoli által kijelölt három stratégiai irányban nyomultak előre Magyarország felszabadítására: a felvidéki bányavárosokon keresztül Felső-Magyarországra, a Partium felé és Erdélybe — a legfontosabb utánpótlási vonal, a Duna mentén Dél-Magyarországra, majd onnan Boszniába, a későbbi Albániába, Bulgáriába és Havasalföldre — végül Belső-Ausztriából a Dráva és a Száva mentén Szlavóniába és Szerbiába. Buda bevételét követően a császári fősereg szorosan együttműködve a magyar alakulatokkal és a birodalmi segélycsapatokkal (különösen a brandenburgi, bajor és szász választófejedelemségek, valamint a sváb és frank birodalmi kerületek kontingenseivel) sorozatos győzelmeket aratott Nagyharsánynál (1687), Belgrádnál (1688), Szalánkeménnél. Miután azonban Franciaország újból hadbalépett a Habsburgok ellen (1688), és a török hadsereg is ellentámadásba lendült, a háború elhúzódott. Átmeneti kudarcok (Belgrad török általi visszafoglalása — 1690, Veterani seregének megsemmisülése Lúgosnál — 1695) és félsikerek (hetényi csata —1696) után Savoyai Jeilő herceg serege 1697-ben döntő győzelmet aratott Zentánál és behatolt Boszniába. A szultán békére kényszerült. A karlócai békében a Török Birodalom lemondott Erdélyről és a Temesköz kivételével egész Magyarországról. Az osztrák Habsburgok állama európai nagyhatalommá vált.

A császári csapatok létszáma (a birodalmi csapatok nélkül) 1686-ban Buda alatt és a Drávánál kb. 37 000 fő volt, 1687-ben kb. 45 000 fő, míg Zentánál (1697) körülbelül 50 000 főből álló császári sereg nyerte .meg a háború sorsát végleg eldöntő ütközetet. A császári sereg legfőbb bécsi hatósága az Udvari Haditanács volt. 1716 és 1718 között újabb háborúra került sor a Török Birodalommal. A Savoyai Jenő herceg vezette császári sereg legyőzte a Péterváradot megtámadó török fősereget (1716), elfoglalta Temesvárt (1716) és Belgrádot (1717). A pozsareváci békében (1718. július 21.) a Porta újabb területek átengedésére kényszerült. A történeti Magyarország egész területe felszabadult.

Az alábbiakban röviden ismertetésre kerül az Osztrák Állami Levéltár három levéltárának a törökellenes felszabadító háborúkkal kapcsolatos iratanyaga. A kutatóknak mindig szem előtt kell tartamuk azt a tényt, hogy a többi osztrák levéltárban ugyancsak nagyszámú, a törökellenes felszabadító háborúra vonatkozó irat található.

818