Bariska István et al. (szerk.): Buda expugnata 1686. Europa et Hungaria 1684-1718. A török kiűzésének európai levéltári forrásai 2. (Budapest, 1986)

Olasz Köztársaság

Priorato és Bontempi számára Zrínyi Péter „áruló” és „elítélendő”. Thököly és társai minősítésére nem is elegendők számukra a következő jelzők: „igen elvetemült” (Bizozzero), „álnok” (Magliavini), „a katolicizmus ellensége” (Chiarello), „aljas lázadó” (Panceri), „ateista”, sőt „elvett egy idősebb nőt pénzsóvárságból” (Cartari).

Más véleményen vannak Gerolamo Brusoni, Maurizio Nitri és Giovanni Sagredo. Brusoni és különösen Nitri kedvezően nyilatkoznak Zrínyi Miklósról, utóbbi megnyerő portrét rajzol róla. Sagredo bírálja a Habsburgok magyarellenes politikáját, szerinte a magyarok két ellenségük: a németek és a törökök között őrlődnek.

Megjegyzendő, hogy ez utóbbi kiadványok a Szent Liga létrejötte előtt keletkeztek és talán a Velencei Köztársaság Habsburg-ellenes politikai gondolkodását tükrözik, amely elítélte a köztársaság ellen is megnyilvánuló császári expanziós törekvéseket.

Külön említést érdemel Gregorio Leti volt jezsuita, aki kálvinistává lett. Szerinte I. Lipót császár felelős a Thököly felkelésért, mert üldözi a protestánsokat.

Az irodalmi művek között meg kell emlékeznünk az elképesztően sok — mintegy 2000 — alkalmi versről, amelyeket Buda felszabadításával kapcsolatban írtak. A gyenge tartalmi színvonaltól eltekintve, ezek a barokk versek azért jelentősek, mert Buda felszabadításának visszhangét bizonyítják.

Nagyobb igényűek Vincenzo da Filicaia ódái. A Bécs ostromáról, Hl. (Sobieski) János cselekedeteiről és Érsekújvár bevételéről szóló alkotásaiban és azokban a gondolatokban, amelyeket Buda romjai ébresztenek a költőben, nem konvencionális szólamok jelentkeznek, hanem az igazi költészet érzései.

Benedetto Menzini (1646—1704) — aki mellesleg jó tollú szatíraíró volt — Buda bevételének szentelt versei szerencsés költői megformálásukkal tűnnek ki.

Federico Nomit — a pisai egyetem jogásza és Az Anghiariai romhalmaz című komikus eposz szerzője - 1702-ben a magyar események ihlették A felszabadult Buda című eposzának megírására. Nomi magasztalja a Habsburg-házat, de megértő Thököly Imre és Zrínyi Ilona emberi történetével szemben.

A prózai munkák közül meg kell említeni Teodoro Mioni A hű török nő című, 1686- ban írt dagályos és erőltetett regényét, amely — számos kiadása bizonyítja - mégis sikeresnek bizonyult. Az író nagy teret szentel Buda bevételének és Thököly Imrének. Őt és követőit a legsötétebb színekkel festi meg, de egy helyen elismeri, hogy Thököly művelt és lovagias férfi.

A Buda bevételével kapcsolatos itáliai festmények, metszetek, nyomtatványok és érmék összefoglalása Rózsa Györgytől származik (lásd: Válogatott szakirodalom).

764