Bariska István et al. (szerk.): Buda expugnata 1686. Europa et Hungaria 1684-1718. A török kiűzésének európai levéltári forrásai 2. (Budapest, 1986)

Olasz Köztársaság

írta, hogy gróf Starhembergnek, a Haditanács elnökének tiltakozása ellenére, — aki sohasem szerette az itáliaikat — „hihetetlen feltűnést keltve, három be nem töltött ezredparancsnokságot” nekik adtak.

Aeneas Silvio Piccolomini és Raimondo Montecuccoli tevékenységét ismerve, a fegyverfoigató itáliaiakat sokra tartották Bécsben. 1683—1699 között többen, szinte egyidőben, érték el a legmagasabb katonai rendfokozatokat: Antonio Caraffa, Aeneas Silvio Caprara, Rodolfo Rabatta és Federico Ambrogio Veterani. Mellettük számosán kaptak magas rangot, miután több alkalommal kitüntették magukat. Még többen harcoltak alacsonyabb rendfokozatban és önkéntesként. A teljes felsorolás igénye nélkül név szerint a követketzőket emeljük ki: Paolo Amerighi, Ludovico Archinto, Arrighetti, Michele d’Asti (halálos sebet kapott Buda ostrománál 1686. szeptember 2-án), Bia, Francesco Bolognini, Francesco Caprara, Ludovico Girolamo Caprara, Silvio Caprara (elesett 1685-ben), Giovan Battista Castelli, Cavalcante, Giovan Battista Doria, Giovanni Domenico Fontana, Gabriele Gabrielli, Domenico Ginnasi, Annibale Gonzaga, Carlo Gonzaga, Claudio Gonzaga, Ferdinando Gonzaga, Luigi Gonzaga, Ferdinando Madruzzo, Alessandro Maffei, Salvatore Mancini, Gian Battista Medici di Marignano, Giusto Antonio Medici di Marignano (elesett Belgrádnál 1688-ban) Ercole Montecuccoli, Orazio Monte Santa Maria, Negrelli, Camillo Nelli, Evandro Nomis, Aeneas Obizzi Pio, Francesco Orlandi, Carlo Maria Pace, Parella, Francesco Pico della Mirandola (elesett Esztergomnál 1684-ben), Alessandro Piccolomini, Aeneas Piccolomini, Francesco Piccolomim d’Aragona (elesett Buda ostrománál 1686 júliusában), Giovanni Norberto Piccolomini (elesett Szerbiában 1689-ben), Pini, Gian Silvio Porzia, Ottavio Rocco, Valerio Roverella, Orazio Salvatori, Sartori, Luigi Giulio Savoia (Savoyai Jenő testvére, elesett 1683-ban), Solari, Antonio Sormani, Domenico Spinola, Rocco Stella, Orazio Strassoldo, Nicolo Strassoldo, Tacchi, Gian Filippo Torre, Lodovico Torre, Luigi Antonio Torre, Nicolo Torre, Annibale Visconti, Vitelli, Francesco Vimes.

Az itáliaiak részvétele a magyarországi harcokban táplálta a katonákat küldő városok büszkeségét és növelte a magyar ügyek iránti érdeklődést. A Piccolominik és a Caprarák elismerést és kitüntetéseket kaptak szülővárosuktól, míg a leghirhedtebbet, a kegyetlen Antonio Caraffát az a megtiszteltetés érte, hogy Vico írt róla életrqzot.

Különös jelentőséggel bír Ferdinando Marsigli gróf, aki nemcsak katonaember volt, hanem tudós, mérnök és földrajzkutató: művei alapvetőek a korabeli Magyarország megismeréséhez. Fontosak az egyházi személyek, mint például Bizozzero, aki történetíróként is ismert, vagy a diplomaták, közülük a leghíresebbek: Contarini és Grimani, valamint az olasz fejedelmek bizalmi emberei: G. Vecchia és G.F. Borromeo, akiket Iivio Odescalchi küldött ki a Szerémség igazgatására.

A felsorolást a tisztelendő Marco d’Aviano atyával fejezzük be. A kapucinus barát a vállalkozás lelke volt: jól ismerték Rómában és Bécsben, tanácsot adott a pápának, bátorította I. Lipót császárt, prédikált a hívőknek, végigjárta a harctereket és segített a polgári lakosságnak és a katonáknak, akik egy kegyetlen és végnélküli háború gyötrelmei között vergődtek.

760