Bariska István et al. (szerk.): Buda expugnata 1686. Europa et Hungaria 1684-1718. A török kiűzésének európai levéltári forrásai 2. (Budapest, 1986)
Északrajna-Vesztfália. Köln
TÖRTÉNETI BEVEZETŐ Az 1680-1690-es éveket a Rajna-vidéken beárnyékolták a francia expanziós törekvések. XIV. Lajos hódító politikája, amely átmenetileg a Kölni Választófejedelemségben is támaszra talált, Köln városát közvetlenül fenyegette. A francia veszély elhárítása érdekében minden rendelkezésre álló eszközt a város védelmére összpontosítottak. Ezzel, és a Magyarországtól való viszonylagos nagy távolsággal magyarázható, hogy Köln az 1683— 1699 közötti években csupán egyetlen epizód erejéig vett részt közvetlenül a törökellenes háborúban. 1684 végén a Városi Tanács két, összesen 600 fős század fölállítását határozta el, és ezt a kontingenst — a rajnai csapatszállítás költségeit Mainz városáig is vállalva — I. Lipót császár rendelkezésére bocsátotta. A város vezetőienk fentemlített 1684. évi intézkedése Köln sajátos belső helyzetéből következett. Köln birodalmi város volt. Ennek megfelelően teljes belső és külső szuverenitással rendelkezett, a főhatalmat a Városi Tanács gyakorolta. A hajdani függés egyetlen emléke, és egyben az önállóság egyetlen korlátozó tényezőja, a kölni érsekek főbenjáró ügyekben való ítélkezési joga (pallosjog) volt, de az ilyen ügyekben eljáró érseki bíróság is kizárólag kölni polgárokból állt. Köln városát megillették a rendi előjogok, azaz képviseltette magát a birodalmi gyűlésen, az alsóraj na—vesztfáliai birodalmi körzet ülésein, és fizette a ráeső szokásos, valamint a római hónapnak nevezett, a török elleni háború céljait szolgáló adót. Csupán a császár és a birodalmi bíróságok rendelkeztek azzal a joggal, hogy a birodalmi város ügyeibe intézkedési, bíráskodási és rendelkezési joggal beavatkozzanak. 1684—1685-ben Köln városát a városi főhatalomért folytatott heves harcok hozták lázba. A korábban uralkodó és most háttérbe szorult rétegeknek sikerült Bécsben elérniük, hogy az ellentábor törekvéseit, amelyek kizárólag a város belügyeit, az oligarchikus, megmerevedett kormányzati rendszer megreformálását érintették, az uralkodó környezetében, mint a császári hatalom és tekintély elleni támadást fogják fel. E zavaros korszakot a reformpárt vezetőjéről Nikolaus Gülich városi jogtanácsosról nevezték el. Mivel ellenfelei biztosították maguknak a császár támogatását, és mert Gülich ügyetlen belpolitikai lépései miatt fokozatosan elveszítette támogatóit, egy császári bizottság 1685 augusztusában letartóztatta, majd 1686. február 23-án, mint lázadót kivégeztette. A Köln történelmében egyedülálló epizód: a törökellenes háború céljaira kiállított csapatok toborzása és felszerelése mögött Gülich törekvései húzódtak meg, tudniillik az, hogy a város felajánlásával bizonyítsa császárhűségét és keresse az uralkodó kegyét. Köln városa a Gülichről elnevezett mozgalom letörése után, nem játszott többé aktív szerepet a török elleni háborúban, visszatért korábbi politikájához és figyelmét a Rajna menti politikai és katonai eseményekre irányította. 747
