Bariska István et al. (szerk.): Buda expugnata 1686. Europa et Hungaria 1684-1718. A török kiűzésének európai levéltári forrásai 2. (Budapest, 1986)

Bajor Szabadállam

a császári sereg egyik szárnyát - sikerült felmenteni Esztergomot, s hat hetes ostrom után, augusztus 19-én elesett a török kézen levő Érsekújvár. E sikerek után a császári sereg - elsősorban a bajor zászlóaljak - elfoglalták Thököly Imre legfontosabb felsőmagyarországi várait, közöttük Kassát, mely 1685. október 25én megadta magát.

XIV. Lajos katonai fenyegetésének ellensúlyozására (a francia király a Pfalzi-uralkodóház simmerni ágának 1685-ben bekövetkezett kihalása után örökösödési igényt támasztott a pfalzi választófejedelemségre) Lipót császár 1686. április lén védszövetséget kötött a Brandenburgi Választófejedelemséggel, majd július 9én létrejött a Spanyolországgal, Svédországgal, a Bajor Választófejedelemséggel, mindkét ági Szászországgal, a Bajor, Frank, Sváb és Felsőrajnai Birodalmi Kerületekkel kötött Augsburgi Szövetség. Ez lehetővé tette az 1686-os török hadjárat előkészítését. A bajor választófejedelem 8000 katonával vonult fel, s most végre megkapta a régóta áhított önálló parancsnokságot, bár a hadi helyzet szoros együttműködést kívánt a Lotharingiai Károly által vezetett császári hadsereggel. A hadjárat legfontosabb eredménye Buda bevétele volt. Több mint kéthónapos ostrom után, amelyben a választófejedelem személyesen és igen aktívan vett részt (július 27én ő rendelte el tábornokai tanácsa ellenére a támadást), s amelyben a bajorok súlyos veszteségeket szenvedtek, 1686. szeptember 2-án a vár elesett. A császári és bajor egyesült sereg ezután a Dráva felé indult, ahol még kisebb sikereket ért el, mielőtt a bajor gyalogság felső-magyarországi téli szálláshelyeire vonult, a lovasság pedig hazatért volna.

Az 1687-es hadjárat csak június közepén kezdődött el. Miksa Emánuel kivívta a császárnál (aki 1685. június 15. óta apósa volt), hogy ismét ő legyen a 9000 főből álló bajor segélycsapat önálló parancsnoka. Badeni Lajos őrgróffal együtt a választófejedelem, Lotharingiai Károly akarata ellenére, eddigi legnagyobb katonai sikerét érte el 1687. augusztus 12-én, a Mohács közelében fekvő Nagy harsánynál vívott ütközetben. Ezzel a győzelemmel csaknem egész Magyarország a császáré, Magyarország jogszerinti királyáé lett. Erdélyt és Szlavóniát a császári seregek ugyancsak elfoglalták mielőtt a csapatok téli szálláshelyükre vonultak volna. A katonai sikerek döntően befolyásolták a pozsonyi országgyűlést, amely elismerte a Habsburg-ház örökös királyi méltóságát, és 1687. december 9-én megkoronázta I. Lipót fiát, a kilenc éves József főherceget.

Az 1688-as hadjárattól Miksa Emánuel azt várta, hogy végleg övé lesz a törökök legyőzőjét megillető dicsőség. 1688. április 9-én újabb hadisegélyről szóló szerződést kötött a császárral, és kierőszakolta a hőn óhajtott főparancsnokságot, amelyet Lotharingiai Károly megbetegedése miatt meg is kapott. A bajor választófejedelem 35 000 főből (köztük 6000 bajor katonából) álló hadsereggel rendelkezett, amely eddig a legkisebb létszámú volt a török háborúban. A hadjárat céljául Belgrád elfoglalását tűzték ki. Miksa Emánuel a Száván való átkelés után azonnal (augusztus 10-én) megkezdte az ostromot és szeptember 6-án rohammal elfoglalta a várat. Belgrád visszafoglalása a bajor választófejedelem önálló katonai teljesítménye volt, amelynek sikeréért mindent elkövetett. A franciák váratlan Rajna-vidéki betörése azonban arra késztette őt, hogy mihamarabb viszszatéijen Bajorországba és hadseregét is hazarendelje.

688