Bariska István et al. (szerk.): Buda expugnata 1686. Europa et Hungaria 1684-1718. A török kiűzésének európai levéltári forrásai 2. (Budapest, 1986)
Drezda - Az egykori Szász Választófejedelem iratai
összecsapásra, az 1695-ös hadjárat ezekkel, a császáriak számára kedvezőtlen eredményekkel ért véget. A szász választófejedelem a bécsi Haditanács szemrehányásaival szemben azzal védekezett, hogy az nem teljesítette az újoncozásra, a csapatok ellátására és elszállásolására vonatkozó kötelezettségeit. I. Lipót és I. Frigyes Ágost 1696. március 19-én újabb szerződést kötött. Ebben sikerült megegyezniük a szászokat megillető hátralék kifizetéséről, a választófejedelem kötelezte magát, hogy további 4000 gyalogost (6 zászlóaljat) küld Magyarországra, és ismét elvállalta a főparancsnokságot. I. Frigyes Ágost május 3-án érkezett meg Bécsbe háziezredével és udvartartásával, majd május 22-én Pestre, a császári hadak gyülekezési helyére. Az 1696-os hadjáratot is balsikerek kísérték. A császáriak június 13-án átkeltek a Tiszán, azután Csanádnál táboroztak, majd júliusban és augusztusban Temesvárt ostromolták. Nyűt csatát augusztus 26-án vívtak a török fősereggel a Béga folyó menti Heténynél, amely eldöntetlenül végződött. Az összecsapás után II. Musztafa szultán visszavonta csapatait az Al—Dunához, a császáriak pedig Becskerekre vonultak, majd Sopron megyébe, ahol elfoglalták téli szállásukat. A szász választófejedelem csapatai 1697 tavaszán von Röbel tábornok vezetésével Baranyavámál csatlakoztak a Savoyai Jenő herceg parancsnoksága alatt álló fősereghez. A hadjárat legfontosabb eseménye a zentai csata volt, amely szeptember 11-én II. Musztafa szultán seregének teljes vereségével végződött. A szász lovasság Siegbert Heister császári táborszernagy parancsnoksága alatt harcolt. A derékhadban küzdő gyalogságot Heinrich Reuss gróf vezényelte, ők szenvedték el a legnagyobb veszteségeket. A szászok összesen 12 tisztet, 60 altisztet és 226 közkatonát veszítettek. A szász választófejedelem Reuss grófot — aki 1697. október 21-én Szegeden belehalt sebesüléseibe — még halála előtt tábornaggyá nevezte ki. A szász csapatok téli szálláshelyét ez évben Pest megyében jelölték ki. Az év végén a választófejedelem hadseregének még 7250 katonája (egy 3 zászlóaljból álló gárdaezred, 4 ezred és 2 zászlóalj) tartózkodott Magyarországon. Ezt a kontingenst a következő évben von Birkholz tábornok vezetésével Lengyelországba vezényelték, ahol a török kézen levő Kameniec várának visszafoglalásáért harcolt. 1699. január 26-án — a Török Birodalommal vívott háború legfontosabb eredményeinek megtartásával — Karlócán aláírták a békeokmányokat. A császári hadseregben harcoló szász segélycsapatok jelentős szerepet vállaltak magukra a magyarországi harcokban. Csaknem valamennyi fontos hadműveletben részt vettek, a császári és saját katonai vezetésükben jelentkező hibák ellenére bátran harcoltak és megállták a helyüket. 583
