Buda expugnata 1686. Europa et Hungaria 1683-1718 - A török kiűzésének európai levéltári forrásai I. (Budapest, 1986)

Bolgár Népköztársaság

népek fölötti egyházi főhatalomról való lemondása, ahogy ez Ukrajnában is történt. Mikor azonban az oszmán fővárosban híre kelt, hogy Oroszország és Lengyelország a krími tatárok és a szultán ellen irányuló véd- és dacszövetséget kötött, Joakim pátriárka követe alig tudott elmenekülni a muszlim tömegek haragja elől. Az események híre elérte Bulgáriát és a szállongó híresztelések felszították az emberek elégedetlenségét. A felkelés Tirnovoban kezdődött és számos területre átterjedt. A török hatóságok a tirnovói Összeesküvést hamarosan leleplezték, vezetőit elfogták és kivégezték, a várost felgyújtották. A megmaradt lakosság az odaérkezett Sztratimirovics vezetésével bezárkózott a tirnovói erődbe és makacsul védekezett. A törökök végül az erődöt is elfoglalták, a védőket lemészárolták. Csak kevesen menekültek meg, köztük a sebesült Sztratimirovics. A timovói eseményekkel egyidőben a felkelés széles körben kibontakozott: Bulgária északi területén, a Balkán hegység lejtőin, főleg Gabrovo és Trojan környékén, valamint a Balkán hegységtől délre, Zlatica és Szófia környékén. Nem sokkal később a fegyveres felkelés átterjedt a Duna menti területekre Nikápolytól egészen SzÜisztráig. Eközben a Balkán hegységben Gabrovo mellett újabb 4000 felkelő gyűlt össze. Ezekhez csatlakozott egy 8000 más források szerint 800 felkelőből álló sereg, mely a Balkán hegységtől délre eső területekről érkezett. A bolgárok bátorsága ellenére, néhány görög árulása és a törökök létszámbeli fölénye következtében a felkelők meghátráltak. A túlélők Szófia felé húzódtak, mert a lakosság ott is felkelt, de a törökök ezt a csapatot is megsemmisítették. Sztratimirovics hercegnek sikerült eljutnia a rilai kolostorba, itt kigyógyították sebeiből, azután Moszkvába menekült. A felkelés végleges leverése után a törökök a balkáni hegység lábainál fekvő falvak lakóin töltötték ki haragjukat: Gabrovo, Trojan, Zlatica és Szófia környéke esett véres bosszújuk áldozatául. A bolgár területek felé nyomuló császári sereg 1688. évi sikerei, valamint a Török Birodalmon belüli növekvő zavar és kimerültség megteremtették egy új, jobban szervezett felkelés előfeltételeit Észak-nyugat Bulgáriában. A 17. század második felében a bányászat és a fémfeldolgozás hanyatlóban volt Csiprovecben és a vele szomszédos falvakban. Ebben a városban néhány évszázaddal korábban szász bányászok települtek meg, asszimilálódtak, de katolikus hitüket megtartották. Csiprovec a pápai katolizáló törekvések egyik balkáni központja volt, a katolikus misszionáriusok főleg az egykori bogumil mozgalom és más hasonló szekták követői között találtak követőkre. A Rómában tanult helyi katolikus vezetők azzal bíztatták a helyi lakosokat, hogy a szabadságért vívott harcukban számíthatnak a nyugati katolikus országok segítségére. Petar Bogdan szófiai érsek, Francesco Szojmirovics, Filip Sztaniszlavov politikai akciói és Petar Parcsevics fáradhatatlan tevékenysége és követjárásai tovább erősítették ezeket a reményeket. A háború kitörése után a török sereg bécsi és sorozatos magyarországi vereségeit követően az eseményeket éber szemmel figyelő bolgár katolikus vezetők úgy gondolták, megérett az idő az idegen uralom lezárására. A katolikusok gondolatait és érzéseit osztották az ott élő ortodox keresztények is. A balkáni népek szabadságmozgalmaira számító bécsi udvar figyelemmel kisérte a bulgá82