Buda expugnata 1686. Europa et Hungaria 1683-1718 - A török kiűzésének európai levéltári forrásai I. (Budapest, 1986)

Lengyel Népköztársaság

TÖRTÉNETI BEVEZETŐ A lengyel külpolitikai kapcsolatokban a török kérdés már a 15. században megjelenik. E század végéig azonban a hivatalos lengyel-török kapcsolatok viszonylag békésen alakultak. Csupán lengyel szabadcsapatok és zsoldosok küzdöttek a törökellenes hadjáratokban, 1396-ban, 1443-ban és 1444-ben. Az első komoly konfliktust a Fekete-tenger melletti városok (Kaffa, Kilia és Akkerman) meghódítása váltotta ki a 15. század második felében, mivel e kikötővárosok elfoglalása akadályozta az Ázsiával folytatott lengyel kereskedelmi kapcsolatok fenntartását. A török4engyel ellenségeskedésekre okot adott az a tény is, hogy a krími tatárok 1475ben elismerték ugyan a török szultán fennhatóságát, de lengyelországi és litvániai rablótámadásaikat a török uralom alatt is folytatták. Ellentétek forrásává vált Moldva is, mivel ezen a területen a lengyel királyok befolyása és politikai tevékenysége, valamint a Török Birodalom érdekei állandóan összeütközésbe kerültek egymássá. (Moldva 1387 óta lengyel vazallus-állam volt.) Az első lengyel-török konfliktusra 1497-ben került sor János Albert lengyel király moldvai hadjáratának következményeként. A törökök a király hadjáratára két, a lengyel területek ellen irányuló támadással válaszoltak (1498) és ugyanakkor a tatárok lengyelországi rablótámadásai is kiújultak. A 16-17. század fordulóját a lengyel-török kapcsolatok további romlása jellemezte: a Lengyelország délkeleti területein megtelepült zaporozsi kozákok török és tatár területeket támadtak, míg a tatárok megújuló támadásokat vezettek a lengyel határterületek ellen. A törököket aggasztotta Lengyelország növekvő kelet-európai aktivitása és térnyerése, ami elsősorban Lengyelországnak Oroszországgal szembeni jelentős fölényében mutatkozott meg. Egy 1620-ban Moldvába indított hadjárat — ennek célja a lengyel fennhatóság alá helyezkedő Grazianni moldvai vajda (hospodár) támogatása volt — vereséggel ért véget (Cecora, 1620. szpetember). A következő évben n. Oszmán török szultán vezetett hadjáratot Lengyelország ellen, de ez a hadjárat nem hozott dicsőséget a török fegyvereknek. A heves küzdelmekben mindkét hadsereg erősen kimerült, így Chocimnál, egy régi, a Dnyeszter jobbpartján fekvő moldvai erődnél a küzdő felek békét kötöttek egymással (1621. október 9.). A határt a Dnyeszter középvonalánál vonták meg és megállapodtak, hogy a moldvai vajdai méltóságot mindig Lengyelország iránt barátságos magatartást tanúsító keresztényekkel fogják betölteni. A békeszerződés ellenére a Lengyelország é» a Török Birodalom közötti kapcsolatok továbbra is meglehetősen feszültek maradtak: a tatárok nem hagytak fel lengyelországi betöréseikkel, és a kozákok is újabb támadásokat vezettek a Fekete-tengeri déli partvidéke ellen. Ezek a konfliktusok azonban helyi jelentőségűek voltak, egyik fél sem törekedett újabb területek megszerzésére. 419