Buda expugnata 1686. Europa et Hungaria 1683-1718 - A török kiűzésének európai levéltári forrásai I. (Budapest, 1986)

Holland Királyság

TÖRTÉNETI BEVEZETŐ A 17. sz. első felében a Spanyolországgal hadban álló Holland Köztársaság aktív politikai szerepet játszott az európai kontinensen. A köztársaság kapcsolata az osztrák Habsburgokkal meglehetősen hűvös volt; a császár Németalföld egészét a birodalom részének tekintette, míg másfelől a hollandok a magyar protestánsok ügyét támogatták. A Török Birodalom a hollandok szemében potenciális szövetségesnek számított a Habsburgok ellen és egyben fontos kereskedelmi partner volt: a 40-es években a századfordulón fejlődésnek indult holland-le vantei kereskedelem elérte tetőpontját. 1612-től a török udvarban állandó jelleggel holland követ székelt. Az események ismertetése előtt célszerű egy pillantást vetnünk a holland kormányzat korabeli felépítésére, hogy jobban megértsük azokat a körülményeket, amelyek között a holland követeknek dolgozniuk kellett. (Ez egyben segítségül szolgál a követek és megbízóik ránkmaradt levéltári anyagában való eligazodás során is.) Az Egyesült Tartományok néven is ismert Holland Köztársaság a Holland provinciából és hat kisebb szövetséges tartományból állt. Minden tartomány rendelkezett képviselővel a Tartományok Rendi Gyűlésében (Staten-Generaal), a legfőbb állami szervben. A Tartományok Rendi Gyűlésének hatásköre csak néhány kérdésre terjedt ki, ezek között a legfontosabbak: a határozati jog háborúról és békéről, a Köztársaság egészére vonatkozó szerződések megkötése, valamint az unió diplomáciai kapcsolatainak intézése. Általában véve az unió ügyeiben egyhangúan határoztak. Minden egyes tartománynak egy szavazata volt, de mivel a Holland tartomány viselte az unió költségeinek 60 %-át, az ő szavazata többé-kevésbé meghatározó volt. A Tartományok Rendi Gyűlése külügyekben hozandó határozatainak nagyobb részét a Holland Tartomány közgyűlésén (tartománygyűlésén) készítették elő. Ezen a nemesség és a tizennyolc város képviselői vettek részt, mindegyiküknek egy-egy szavazata volt. A tartománygyűlésen Amszterdam városa túlsúlyban volt, hiszen ő fizette a tartományi költségek felét, az unióénak pedig majdnem 30 %-át. A közgyűlés elnöke a főpenzionárius, a nemesség jogtanácsosa volt. Ő volt a Holland tartományi deputáció természetes és állandó vezetője a Tartományok Rendi Gyűlésében. Amit a Holland tartomány nevében és érdekében a Tartományok Rendi Gyűlésén hivatalosan tett (hogy tudniillik a külügyi viták és a külföldi diplomatákkal folytatott levelezés felügyelője és irányítója volt), azt félhivatalosan cselekedte a Rendi Gyűlésnek alárendelt és soraiból választott Államtanács ülésein. Más szóval ő volt az Egyesült Tartományok de facto külügyminisztere. A külügyekben a főpenzionárius hatalmát csak a helytartó (Stadhouder) hatalma ellensúlyozta. Eredetileg a helytartó a tartományi fejedelem hivatalos képviselője volt. Amikor a németalföldi felkelés során a tartományok maguknak igényelték a legfőbb hatalmat, a helytartó helyzete kétértelművé vált. A rendek megbízottjaként engedelmeskednie kellett parancsaiknak, de ugyanakkor továbbra is gyakorolt bizonyos felségjogokat; így töb353