Buda expugnata 1686. Europa et Hungaria 1683-1718 - A török kiűzésének európai levéltári forrásai I. (Budapest, 1986)

BUDA EXPUGNATA Europa et Hungária 1683-1718 - TÖRTÉNETI BEVEZETŐ - 1. Konstantinápolytól Bécsig

A nemzetközi török ellenes szövetség megalakulását szorgalmazó újabb tervezetekben már mint alapvető követelményt hangsúlyozzák, hogy nemcsak több ország erejének összefogására van szükség, hanem a török hatalom hadipotenciálját is meg kell osztani. A már Busbequius Exclamatio-jában is feltűnő gondolatot La Noue 1587-ben készült terve fejleszti tovább. Szárazföldön és tengeren egyszerre javasol támadást, kifejti, hogy az összesen négy ponton Boszniában, a Balkán félsziget nyugati részén", Gallipoliban és Erdélyben indítandó hadműveletek rákényszerítenék az oszmán hatalmat, hogy erejét teljesen szétforgácsolja. 3 ' Lényegében ez az elv érvényesül majd sok módosítással 1683 után, amikor egyszerre szárazföldön és tengeren, a Mediterraneumban és a kontinens belsejében három nagy hadműveleti területet nyitnak meg, Ukrajnában, Magyarországon Görögország partjain és az Égei-tenger térségében. A harmadik nemzetközi szövetség főleg Franciaország tekintélyére épült. A török hatalom alatt élő népeket és a török támadásoknak közvetlenül kitett országo­kat rettenetesen megdöbbentette, hogy a tizenötéves háborút lezáró békét követően 1615-ben a Habsburg kormányzat kereskedelmi szerződést kötött a Portával. 3 2 Francia­ország pedig ezzel elvesztette a török területek kereskedelmében csaknem egy évszáza­don át élvezett elsőbbségét. Nyilván erre és a fokozatosan romló francia-török viszonyra vezethetőek vissza, hogy megsokasodnak az európai török hatalom visszaszorításának tervével foglalkozó francia művek. Sully IV. Henrik nevében készített tervezetében azt javasolja, hogy Európa minden számottevő országa fogjon össze, alakítson egy keresz­tény köztársaságot, vagy konfOderáit európai köztársaságot. Ez a köztársaság közös, több mint kétszázezer főnyi hadseregével sikeresen vehetné fel a harcot az oszmánok ellen. Az Európa 15 államát — közöttük Spanyolországot, Angliát, a német fejedelemsé­geket, Svájcot, Lengyelországot, Erdélyt, a Magyar Királyságot, Csehországot - összefo­gó konföderáció feje és a háború vezetője a legkeresztényibb király lenne. Az elgondo­lás az európai béke gondolatának összefüggésébe illeszkedik. Több ország, így a pápai állam, Velence, Brandenburg, Köln helyeselte a tervet, a Habsburg uralkodó és kormány­zata azonban elvetette. 3 3 Hiszen a tervezet külön, mint önálló országot vette számításba a Habsburg uralkodó hatalmq alatt élő Cseh és Magyar Királyságot, Erdélyt és Horvát­országot. A 17. század első felében a Török Birodalmat már heves kormányzati válságok és jani­csárlázadások rázzák meg. A belső bomlásról egész Európa beszél. Mégsem csak a har­mincéves háború a oka, hogy Sully tervezetének megvalósítására nem tesznek még csak kísérletet sem. Franciaország a Habsburg-török kereskedelmi szerződés miatt veszélyez­tetve érezte azokat a közel-keleti kereskedelmi támaszpontokat, amelyeket csaknem egy évszázadon át a török kereskedelemben szinte monopóliumot élvezve biztosított magá­nak. Kiváltságos helyzetében építhette ki bázisait főként Szíriában, Aleppóban, a liba­noni Szidonban és Bejrútban, de Alexandriában, Szmirnában és Konstantinápolyban is. Anglia és Hollandia növekvő konkurrenciája ugyancsak hozzájárul, hogy Franciaország számol a veszéllyel és semmi áron nem akar kiszorulni a levantei kereskedelemből. A 17. század első felében ugyan már nyilvánvalóvá válik, hogy Európa gazdasági érdekei kö­vetelik meg a török hatalma alá került nyersanyagforrás lelőhelyek, kereskedelmi utak, kikötők visszafoglalását. De az is bizonyos, hogy a Török Birodalommal kiépített gazda­sági kapcsolatok és a törökellenes nemzetközi szövetség vezetésének kérdései egyaránt 21

Next

/
Thumbnails
Contents