Buda expugnata 1686. Europa et Hungaria 1683-1718 - A török kiűzésének európai levéltári forrásai I. (Budapest, 1986)
Csehszlovák Szocialista Köztársaság
holmi császári követ, Anton Johann Nostitz-Rieneck. Levelei az 1685-1690-es évekből maradtak fenn, a részére írt utasításokkal együtt. A franciaországi császári követ, Wenzel Ferdinand von Lobkowitz 1685—1688-ból fennmaradt levelezése Ferdinand von Dietrichsteinnel (részben rejtjelezve) egyebek mellett arról is tudósít, hogy a császáriak eredményes magyarországi hadműveleteire miként reagált Franciaország. Ugyanő fontos levelezést folytatott a császárral 1689—1694 között. Adolf Vratislav von Sternberg 1666—1689-ből származó levelezése gróf Johann Joachim Slavatával, sok fontos tényt tartalmaz, többek között I. József 1687-es megkoronázásáról és a magyar nemesség ezzel kapcsolatos állásfoglalásáról, továbbá Franciaország, Dánia, Köln, Brandenburg és Lüneburg állítólagos szövetségének előkészületeiről 1687-ben, arra az esetre, ha a császár a törökök felett aratott győzelem után megtámadná Franciaországot. Egyedülálló az a dokumentum, amely Anjou Fülöp spanyol kirány 1717-es törökök elleni segítségéről szól. Az 1716—1720 közötti évekből származnak Maximálian Ulrich von Kaunitz rendkívüli császári követ levelei a német fejedelmek segítségnyújtásáról a törökellenes háborúban. A diplomaták magától értetődően főszerepet játszottak a béke tárgyalásokon és azok előkészítésében is. Johann Franz von Würben gróf Johann Joachim Slavatával folytatott levelezésében már 1688-ban jelzi a törökök békekötési szándékát és a császári udvar ezzel kapcsolatos álláspontját. Marco D' Aviano „Facies aegrotantis mundi" című művének másolatában is találhatók utalások a törökökkel folytatott 1688-as tárgyalásokra és az 1690es török békeajánlatra. 1694-ből származik Leopold Anton von Schlick, a tapasztalt katona és diplomata jelentése a császári és a török hadsereg közötti fegyvernyugvás meghosszabbításáról. Wolfgang von Oettingennel együtt ő volt a császár teljhatalmú megbízottja a karlócai tárgyalásokon. Fennmaradtak a részükre írt császári utasítások, az 1699. január 26-án megkötött fegyverszüneti megállapodás szószerinti szövege, és a szerződés aláírásakor rendezett ceremóniáról szóló beszámoló. A pozsareváci békekötés kevésbé dokumentált. Csak Dillherr ezredesnek Johann Josef von Waldsteinhez írott leveleiben találhatók a háború befejezésével kapcsolatos meggondolások, s később, 1718 augusztusában a pozsareváci békekötés közzétételéről maradt fenn dokumentum. A karlócai fegyverszüneti megállapodás után — a Portával kötött egyezménynek köszönhetően — megélénkült a kereskedelem a Török Birodalommal. Ugyanez történt az 1718-as pozsareváci békekötés után is, amikor szerződést írtak alá a szabad hajózásról és a kikötők használatáról. A szerződéskötéssel kapcsolatos dokumentumok megtalálhatók a csehországi levéltárakban. A CSEH SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG LEVÉLTÁRI SZERVEZETE A cseh levéltárügy jelenlegi szervezetét a Cseh Nemzeti Tanács 97/1974. sz. levéltári törvénye szabályozza. A levéltárakat — prágai székhellyel — a Belügyminisztérium Levéltári Igazgatósága (Archivní Správa MVCSR Praha) irányítja. A Cseh Szocialista Köztársaság 111
