Felhő Ibolya (szerk.): Arhiv sztolicü Budapest - Levéltári dokumentáció (Budapest, 1973)

Szoderzsanie

Budapest munkásságához t

Szocialisták 1 Eivtársák!

Néhány héten betol községi választások lesznek

Budapesten. Idáig eljutottunk mégis. A polgári reakciónak azt a zsebrák formáját, amelyet lipicai Wolflék, a bunkó« ébredők és a (ajmagyar svábok képviselnek, nem lehet már Budapesten fenntartani.

De a jászolok mellé, amiket a (Óváros dolgozóinak verejtéke« munkája tolt meg, uj kosztolók akarnak telepedni. A Wolfl-klikk uralmit a Vázsonyi-blokk uralma akarja felváltani, amelyben Blrczy Istvántól Ehrlich О. Gusztávig ott hemzseg valamennyi községi halott.

S ez a másik polgári reakció, amelynek csak mázolása és maszlagolása más. mint a wolfli reakcióé: a munkásság vállán akar a hatalomba (elkapaszkodni. Máskép teljesen lehetetlen eljutnia oda. Miért?

Mert Budapest választóinak többsége: munkás.

Ez egyszerű statisztikai lény. Faktum. Ezt a faktumot azonban ismét csak szégyenletes paktumra akarja (elhasználni az a párt, amelynek a munkásságot kellene képviselnie: a szociáldemokrata párt

A szociáldemokrata párt vezetősége az ellenforradalom Iclulkcrckvdésének elsó óráitól fogva bebizonyította, hogy képtelen a reakció elleni küzdelem vezetésére. isiidben beleült a fehér-terror munkás-irtó kormányába, ugra meg újra (elajánlotta a munkásság kérges tenyerét a vaspatás ellenforradalomnak, az 1921-es karácsonyt paktummal újabb talajra segítette az ellenforradalom kátyúba akadt szekerét. 1922-ben választásokba ment az általános titkos választójog biztosítása nélkül, 192-í-ben szanálási paktumot kötött a munkaxélkilliség elleni minden vedelem nélkül. És most, a .harcos tétlenség* komédiája után, amikor a szimpla statisztika alapján is győzelemre vihelné Budapest munkásságát: az oaztalyhare helyett Ismét a kaaliclo áldatlan politikáját választja.

Az Inicrnacionale az idei bécsi konferencián a szociáldemokraia pártvezelöség bethleni paktumát, .a nemzetközi munkásmozgalom minden alapelvével, sót a szocialista erkölcs elveivel is elleniéiben állónak* bélyegezte meg. Mit fog az tnteraacloaale megállapítani cost ? Amikor még kényszerhelyzetre sem lehet a paktum megkötőinek hivatkozniok. mert sem özvegyek, sem árvák nem sírjak rá őket arra, hogy még a modernül kurtára stuccolt Bethlen-féle választójogai is megszerezhető «városi munkasuralmat, az osztalyharc (élreveléiévcl Vázsonyiék ölébe dobják ? Lesz-e erre elég kemény szó az Internationale saóiárlban ? Lesz. Elvtársak I De addig Is minden szocialistának, aki a munkásságot vezetni s nem félrevezetni akarja, aki ragaszkodni akar az Intemacionáléhoz s nem raraszkodni akar vele. kötelessége megutálni a szót is. a ltil-l is ennek a képtelen, munkáseliencs politikának a megakadályozására. Kötelessége kiszabadítani a munkásságot a polgári alkuk hitvány madzagolásából.

Nem u| paktum keli! Nem • Proletár lelkesedéssel és proletár biztossággal a munkásság leié kell fordulni, annak az erejét kell igénybe venni, kifejteni, diadalra vinni. Nem apró praktika és uktika kell polgári kerületi tötzsfónokok koponyája szerint. Munkáspolitika kell I Tiszta és tisztességes. Osztályharc kell! Bátor és becsületes.

Budapest községi választása rendkívül nagyfontotsigu esemény. Csonkamagyarországnak csaknem egy - hatoda lakik Budapesten és környékén, de még ezen a számadaton is túlmegy Budapest fontossága, mint Magyarország egyetlen nagyvárosáé, ipari, kereskedelmi, politikai és szellemi központjáé s kimondhatatlan fontosságú ez a város munkássága számára, mert Budapesten egymagában nagyobb a munkásság száma, mint az egész országban együttvéve! Aki Budapestet a kezében unja, Magyarországot unja kezében. Aki Budapesten feladja a harcot, s a buizsoáziának aJjakölc-ön erejét, az országos mértékben mond le a küzdelemről és teszi tönkre a munkásmozgalmak

S Budapest a mienk, arcunk izzadtságában dolgozöké. a városi uralom a munkásságot illeti meg. Ez nem ábránd, nem képzelődés, hanem egymás melle sorakozó számok világos be-zéde. Az avalag városházi uralmat tehát csakugyan ujjal kell (elváltani, de csakugyan ujjal: a munkásság uralmával.

Mi voll eddig, csaknem hat hosszú és kínos esztendőn keresztül a budapesti városházán? Egy elvtelen, hirtelen-vörösből hirtelen-hirtelen fehérbe vedlett társaság harácsoló tobzódása. Wollt Károly és kísérete, mint hódító hadsereg vették birtokukba a várost. Ami sógoruk, komijuk, kuiyijuk, macskájuk és mis perepullyuk volt, azt mind állásokba Ültettek s a kereszt jegyében raktak elviselhetetlen keresztet a budapesti munkás és kisember villáira. Minden akciójuk reakció, fajvédő hevüknek minden erupciöja korupció volt Budapest községi élele a gyanús üzleteknek végtelen sorozatává rohadt, a város urai csak .kerestek*, de a lakosság javát egyik se kereste, a közvagyont szélpazaitik és amit d nem ajándékoztak egymásnak, azt elpanamázták, a városi üzemeket kisarcoltik és elpusztították és Budapestet. Keleteurópa legnagyobb centrumát. Ázsia Itgkftztpébe tolták át, a világ legpiszkosabb, legdrágább, Icgrüllöttebb, leggazdáUanabC városivá telték meg. Amit Wolflék városa a városi adókkal csontig nyúzott budapesti la-