Felhő Ibolya (szerk.): Archiv der Hauptstadt Budapest - Levéltári dokumentáció 1. (Budapest, 1973)
Liste der Abbildungen
Budapest munkásságához! Szocialisták! Elvtársákí Néhány héten betol köriégi vitalitások lesznek Budapesten. Idáig eljutottunk mégis. A polgári reakciónak azt a zsebrák formáját, amelyet lipicai Wolffék, a bunkói ébredők ét a fajmagyar svábok képviselnek, ncsn Jebct már Budapesten fenntartani. De a jászolok mellé, amiket a főváros dolgozóinak verejtéke* munkája tölt meg. uj kosztolók akarnak telepedni. A Wolff-klikk uralmát a Vázsonyi-blokk uralma akarja felváltani, amelyben Bárcry Istvántól Ehrlich O. Gusztávig ott hemzseg valamennyi községi halott. S ez a másik polgári reakció, amelynek csak mázolása és maszlagolása más, mint a wolffi reakcióé: a munkásság vállán akar a hatalomba felkapaszkodni. Máskép teljesen lehetetlen eljutnia oda. Miért? Mert Budapest választóinak többsége: munkás. Ez egyszerű statisztikai tény. Faktum. Ezt a faktumot azonban ismét csak szégyenletes paktumra akarja felhasználni az a párt, amelynek a munkásságot kellene képviselnie: a szociáldemokrata párt. A szociáldemokrata párt vezetősége az ellenforradalom fölülkerekedésének első óráitól fogva bebizonyj* tóttá, hogy képtelen a reakció elleni küzdelem va*Éféaére. 1919-ben beleült a fehér-terror munkás-iríö kormányába, újra meg újra felajánlotta a munkásság kérges tenyeret a vas palás ellenforradalomnak, az 1921-es karácsonyi paktummal újabb talajra segitette az elleníonadalom kátyúba akadt szekerét, 1922-ben választásokba ment az általános titkos választójog biztosítása nélkül. 1924-ben szanálási paktumot kötött a munkanélküliség elleni minden vedelem nélkül. Es most, a .harcos tétlenség* komédiája után, amikor a szimpla statisztika alapján is győzelemre vihetné Budapest munkásságát: az oixtalyharc helyett ismét a ktalicio áldatlan politikáját választja. Az lmernaciona c az idei bécsi konferencián a szociáldemokrata panvezetőség bethleni paktumát, .a nemzetközi munkásmozgalom minden alapelvével, sőt a szocialista erkölcs elveivel is ellentétben állónak“ bélyegezte meg. Uit fog az Interaaciosale megállapítani «őst ? Amikor meg kényszerhelyzetre sem lehet a paktum megkötőinek hivatkozniuk, mert sem özvegyek, sem árvák nem sírjak rá őket arra, hogy még a modernül kurtára stuccolt Bethlcn-félc választójogai is megszerezhető fővárosi munkasuralmat. az osztályharc félrcvetéáévcl Yázsonyiék ölébe dobják ? Lesz-e erre elég kemény áró az Inteniacionalc szói árában ? Lesz, EJvtársak i De addig Is minden szocialistának, aki a munkAisigot vezetni a nem félrevezetni akarja, aki ragaszkodni akar az Intemackmitéhoz f nem ravzszbodnl akar ▼ele. kötelessége megutálni a szót is. a tetirt is ennek a képtelen, munkáséltén« politikának a megakadályozására. Kötelessége kiszabadítani a munkásságot a polgári alkuk hitvány madzagolásiból. Nem uj paktum keli! Nem* Proletár lelkesedéssel és proletár biztossággal a munkásság felé kell fordulni, annak az erejét kell igénybe venni, kifejteni, diadalra vinni. Nem apró praktika és Uktika kell polgári kertlteti tOrzsfónökök koponyája szerint Munkájpoiitika keU t Tiszta és tisztesség«. Osztály harc kelti .Bátor ét becsületes. Budapest községi választása rendkívül nagytant otságu esemény. Csonkamagyarorszignak csaknem egy* hatoda lakik Budapesten és környékén, de még ezen a számadaton is túlmegy Budapest fontossága, mint Magyarország egyetlen nagyvárosáé, ipari, kereskedelmi, politikai és szellemi központjáé s kimondhatatlan fontosságú ez a város munkássága számára, mert Budapesten egymagában nagyobb a munkásság száma, mint az egész országban együttvéve! Aki Budapestet a kezében tartja, Magyarországot unja kezében. Aki Budapesten feladja a harcot, t a burzsoáziának adjaköioőn erejét, az országos mértékben mond le a küzdelemről és teszi tönkre a munkásmozgalmat S Budapest a mienk, arcunk izzadtságában dolgozóké, a városi uralom a munkásságot illeti meg. Ez nem ábránd, nem képzelődés, hanem egymás mellé sorakozó számok világos beszéde. Az avatag városházi uralmat tehát csakugyan ujjal kell felváltani, de csakugyan ujjal: a munkásság uralmával. Mi volt eddig, csaknem hat hosszú és kínos esztendőn keresztül a budapesti városházán? Egy elvtelen, hirtelen-vörösből hirtelen-hirtelen fehérbe vedlett társaság harácsoló tobzódása. Wolff Károly és kísérete, mint hódító hadsereg vették birtokukba a várost Ami sógoruk, komájuk, kutyájuk, macskájuk és más pereputtyuk volt. azt mind állasukba uliettck s a kereszt jegyében raktak elviselhetetlen keresztet a budapesti munkás és kisember vállai». Minden akciójuk reakció, fajvédő hevüknek minden erupciója kurupció volt Budapest községi élete a gyanús üzleteknek végtelen sorozatává rohadt, a város urai csak .kerestek*, de a lakosság javál egyik se kereste, a körvagyont szétpaxaJtik és aro:t d nem ajindékuitak egy másnak, azt clpanamázták, a városi üzemeket kisarcolták és elpusztították és Budapestet^ Kelcteurópa legnagyobb centrumát, Ázsia kgközrpébc tolták át, a világ te(fptsíkosabb, legdrágább, legrüilöttebb, leggazdátianabb városává tették meg. Amit Wottfék városa a városi toovtui csontig syuzoö budapesti U-t
