Felhő Ibolya: Budapest Főváros Levéltára - Levéltári dokumentáció 1. (Budapest, 1973)

Képmellékletek jegyzéke

Budapest munkásságához t

Szocialisták t Elvtársak t

Néhány héten belül községi választások lesznek Budapesten. Idáig eljutottunk mégis. A polgári reakciónak azt • zsebrák formáját, amelyet lipicai Wolffék, a bunkóé ébredók és a fajmagyar svábok képviselnek, nem lehet már Budapesten fenntartani.

De a jászolok mellé, amiket a (óváros dolgozóénak verejtékez munkája tolt meg, uj kosztolok akarnak telepedni. A Wolff-klikk uralmát a Vázsonyl-blokk uralma akarja felváltani, amelyben Bárczy Istvántól Ehrlich 0. Gusztávig ott hemzseg valamennyi községi halott.

S ez a másik polgári reakció, amelynek csak mázolása és maszlagolása más. mini a wotffl reakcióé: * atenkássag vállán akar a hatalomba felkapaszkodni. Máskép teljesen lehetetlen eljutnia oda. Miért?

A fért Budapest válásaiéinak többsége: munkás-Ez egyszerű statisztikai tény. Paktum. Ezt a faktumot azonban ismét csak szégyenletes paktumra akarja felhasználni az a párt, amelynek a munkásságot kellene képviselnie: a szociáldemokrata párt

A szociáldemokrata párt vezetősége az ellenforradalom fclulkcrckcdésének első óráitól fogva bebizonytlotta, hogy képtelen a reakció elleni küzdelem vezetésére. 1919-ben beleült a fehér-terror munkis-irtó kormányába, újra meg újra felajánlotta a munkásság kérges tenyerét a vaspatás ellenforradalomnak, az I92l-es karácsonyt paktummal újabb talajra segitette az ellenforradalom kátyúba akadt szekerét, 1922-ben választásokba ment az általános titkos választójog biztosítása nélkül. 1924-ben szanálási paktumot kötött a munkanélküliség elleni minden védelem nélkül. És most, a .harcos tétlenség* komédiája után, amikor a szimpla statisztika alapján is győzelemre vthetné Budapest munkásságát: az sszlalyharu helyütt lemet a kealiele áldatlan palltikáját választja.

Az Internacionale az idei bécsi konferencián a szociáldemokrata pártvezetőség bethleni paktumát, .a nemzetközi munkásmozgalom minden alapelvével, sőt a szocialista erkölcs elveivel is ellentétben állónak* bélyegezte meg. Mit fog az Interaacleaale megállapítani mast ? Amikor még kényszerhelyzetre sem lehet a pakkon megkötőinek hivatkozniok, mert sem Özvegyek, sem árvák nem sírják rá őket arra, hogy még a modernül kurtára stuccolt Beihlen-félc választójogai is megszerezhető fővárosi munkásuralmat, az oeztalyhare félrevetéaétrel Vázaonyiék Ölébe dobják ? Lesz-e erre elég kemény szó az loternacionale szói árában ? Lesz, Elvtársak I De addig Is minden szocialistának, aki a munkásságot vezetni s nem félrevezetni akarja, aki ragutkodat akar ax Intemacionáiéhoz s nem ravaszkodnl akar vele. kötelessége megutálni s szót Is, « leilrt is ennek a képtelen, munkáaelienca politikának a megakadályozásira. Kötelessége kiszabadítani a munkásságot a polgári alkuk hitvány madzagolásáből.

Nem uj paktum kelt 1 Kern I Proletár lelkesedéssel áa proletár biztossággal a munkásáig felé kelt fordulni, annak az erejét kell igénybe venni, kifejteni, diadalra vinni. Nem apró praktika és Uktlka kell polgári kerületi törzsiönökok koponyája szerint Munkáspolitika kell f TiszU és tisztességes. Osztályban: kell I Bátor és becsületes.

Budapest községi választása rendkívül nagyfontosságu esemény. C tori karnagy árorr zágruk csaknem egyhatoda lakik Budapesten és kornyékén, de még ezen a számadaton is tulmsgy Budapest fontossága, mint Magyarország egyetlen nagyvárosáé, ipari, kereskedelmi, politikai éa szellemi központjáé s kimondhatatlan fontosságú ez a város munkássága számára, meri Budapesten egymagában nagyobb a munkásság száma, mint az egész országban együttvéve! Aki Budapestet a kesében tartja, Magyarországot Úrija kezében. Aki Budapesten feladja a harcol, s a burzsoáziának adjakölceOn erejét, az országos mértékben mond le a küzdelemről éa teszi tönkre a munkásmozgalmat

S Budapest a mienk, arcunk izzadtságában dolgozóké, a városi uralom a munkásságot illeti meg. Ea nem ábránd, nem képzelődés, hanem egymás mellé sorakozó számok világot he-zéde. Az avalag városházi uralmai lehál csakugyan ujjal kell felváltani, de csakugyan ujjal: a munkásság uralmával.

Mi voll eddig, csaknem hal hosszú éa kínos esztendőn keresztül a budapesti városházán? Egy elvtelen, hirielen-vOrOsből hirtelen-hirtelen fehérbe vedlett társaság harácsoló tobzódása. Wollt Károly és kísérete, mint hódító hadsereg venék birtokukba a várost. Ami sógoruk, komájuk, kutyájuk, macskájuk éa mis pereputtyuk volt. azt mind állásokba üllenék s a kereszt jegyében raktak elviselhetetlen keresztel a budapesti munkás és kisember vállaira. Minden akciójuk reakció, fajvédő hevüknek minden erűpctója korupció volt Budapest községi élete a gyanút üzleteknek végtelen sorozatává rohadt, a város urai csak .kerestek*, de a lakosság javát egyik se kereste, a közvagyont tzétpazalták éa amit d nem ajándékoztak egymásnak, azt elpanamlzták. a városi üzemeket kisarcolták és elpusztították és Budapestet, Keleteurópa legnagyobb centrumát, Ázsia tegkozxpébc tolták át, a világ le (piszkosabb, legdrágább, IcgzQIIOttebb, leggaidátlanalS) városává lették meg. Amit Wolffék városa a városi adókkal csontig nyúzott budapesti U-