Esettanulmányok a főváros gazdaságtörténetéből - Fondos írások 1. (Budapest, 1988)

N.Czaga Viktória - G.Hidvégi Violette: Az ipari mérleggyártás története Magyarországon. A Schember-mérleggyár története (1874-1948)

Ennek ellent mond az a tény, hogy Schember Kornél 1937-ben írásbeli beleegyezését adta a budapesti leányvállalat végleges felszámolásához. A bécsi és a budapesti cég útja ezzel - több, mint fél évszázados (63 év) összetartozás után végleg kettévált. Schember Kornél hozzájárult ahhoz is, hogy az újonnan megalakuló társaság a "Schember"-nevet használja. Átengedte továbbá mérlegeinek és mérőkészülékeinek kizárólagos eladási jogát Magyarországon. /81/ 1937.jún.30-án megalakult a Schember Magyar Mérleg és Gépgyár részvénytársaság budapesti székhellyel, 100 000 pengő alaptőkével. A megalakuláshoz feltehetően a pénzügyminiszter engedélyét is kérniük kellett, hiszen 1925 óta részvénytársaság csak 150 000 p&ngő (illetve ennél több) alaptőkével alakulhatott. /82/ A két főrészvényes - Fuchs Ernő és Landauer Péter 4000-4000 pengővel, Schember Kornél ezer és Kéthly Károly (Fuchs részéről) háromszáz pengő értékben vásároltak részvényeket. (Schember Kornél - ha szerény mértékben is - de betársult az új vállalatba.) A két cégvezető, Rambauske Vencel (aki Fuchstól a Schemberhez ment át) és Hacker Ferenc (a volt Schember C. és Fiai-tói) lett, az igazgatóság elnöknek Kéthly Károlyt, alelnöknek Schember Kornélt választotta meg három évre. Az alakuló közgyűlés szerint a vállalat feladata: "mérleg és gépgyár létesítése, üzemben tartása és esetleg már létező hasonló üzletek megszerzése és folytatása; különösen a Schember-típusú mérlegek gyártása és forgalomba hozatala." A termelési profil nem változott, csupán bővült a Fuchs-mérlegek gyártásával. /83/ Az alakuló év meglehetősen szerény nyereségét (3638 pengő) mérlegek, automaták, pénzváltó szerkezetek előállításával érték el. A következő évben, 1938-ban 23 970 pengőre ugrott a nyereség, s a cég vezetői további fejlődésben reménykedtek. Ehelyett a II. világháború kirobbanásának évében komoly visszaesés következett be: 11 038 pengővel zárták az évet. A nyereség ezután - a hadimegrendelések következtében - sem növekedett számottevően: 1940-ben 16 890, 1941-ben 21 140 pengő. A részvénytársaság 789 761 pengő hiteltartozással válságba jutott, mert az ország legnagyobb mérleggyárában a gyári ingatlan értéke 55 832 P,a gépek, berendezések, gyártási jogok 51 166 P, a leltár, az anyag- és félkészáru 539 346 P és adósaik tartozása 336 370 P volt, azaz vagyonuk összesen (a 105 P készpénzt is beszámítva) 982 821 pengő, amely alig múlta fölül az adósságot. Az igazgatósági tagok a válságon úgy próbáltak segíteni, hogy Fuchs Ernő megkerülésével az ingatlanon kívül mindent - a gépeket, a berendezéseket, a gyártási jogokat, anyagokat, a félkész- és készárukat - szerettek volna eladni. A részvénytársaság felszámolásával egyenértékű ügyben azonban csak a közgyűlés dönthetett, ezért azt 1942.júl.27-re összehívták. A két főrészvényes - Landauer Péter és Fuchs Ernő - amint az várható volt, nem járult hozzá az igazgatóság határozatához. A közgyűlés a korábbi döntést hatályon kívül helyezte, s a dologban magát leginkább exponáló Hacker Ferenc igazgatót felmentette. Fuchs és Landauer ezután átvették a részvénytársaság irányítását. Átütő sikert azonban ők sem értek el: mindössze 14 137 pengő nyereséget könyvelhettek el 1942-ben, a következő évben pedig 19 993 pengőt.