Esettanulmányok a főváros gazdaságtörténetéből - Fondos írások 1. (Budapest, 1988)

N.Czaga Viktória - G.Hidvégi Violette: Az ipari mérleggyártás története Magyarországon. A Schember-mérleggyár története (1874-1948)

A Schember C. és Fiai budapesti alkalmazottai és munkásai számára egyesületet is alapított "Schember C. és Fiai cég alkalmazottai segélyezd alapja és könyvtára Budapesten" néven. Az alapszabályok szerint a cég kötelezte volna minden alkalmazottját a belépésre. Ehhez azonban a belügyminiszter nem járult hozzá. Nem engedélyezte továbbá azt sem, hogy a gyár a munkások béréből büntetésképpen levonjon a kölcsönvett, de vissza nem vitt könyvekért, a jogtalanul felvett segélyekért. Ehelyett felvétette az alapszabályba, hogy az egyesület helyiségeibe a hatóság képviselője szabadon bemehet, a gyűlések jegyzőkönyveibe, az egylet pénzkezelésébe és összes irataiba bármikor betekinthet. /5V A Schember C. és Fiai 1911-ben a Dél-Magyarországi Cukorgyár Részvénytársaság ellen emelt panaszt a Budapesti Iparkamaránál. A részvénytársaság ugyanis a szükséges vasúti hídmérleget Ausztriából rendelte meg, s a m.kir. Államvasutaknál kívánta üzembe helyezni. A Schember C. és Fiai az egész mérleggyártó iparág nevében tiltakozott az-eljárás ellen, mert az ilyen megrendeléseket a hazai ipar is ki tudja elégíteni: "A kérelem - egy vasúti hídmérleg (esetében) - szerénynek tűnik, ám! nekünk az osztrák iparral kell versenyeznünk"; s nem csupán a megrendelésről van szó, hanem arról a következményről, mely "precedenst teremt (...) a többi külföldi cég számára", hogy megjelenjenek a magyar piacon. Mint "az e szakba vágó ipartelepek doyenje és legnagyobbika" kérték az Iparkamara segítségét, hogy képviselje panaszukat a miniszternél. Az Iparkamara az 1907:III.tc.-re hivatkozva elérte a kereskedelmi minisztériumnál a megrendelést korábban jóváhagyó határozat visszavonását. /55/ A Schember C. és Fiai Hungária úti gyártelepe a tízes években már szűknek bizonyult. Ezért az I.ker. (ma: Xl.ker.) Fehérvári úton vásároltak telket, s kértek rá építési engedélyt 1913-ban. Ide azonban nem új gyárat, hanem csak raktárát, munkáslakóházat, kocsiszínt, lóistállót szándékoztak e— melni. A telket és a rajta álló épületeket végül is a Fiat gyárnak adták bérbe. /56/ A Schember C. és Fiai maradt továbbra is a Hungária krt. - Kartács utca - Csata utca által határolt gyártelepen. /57/ A budapesti filiale fennállásának HO éve alatt, 1911-ig, vasúti hídmérlegből mintegy 500 darabot szállított a magyar iparnak és mezőgazdaságnak. /58/ Az eladott áruk listáján azonban annél jóval több termék szerepelt, hiszen gyártmánykatalógusuk szerint a Schember C. és Fiai Hídmérleg és Gépgyár 55-féle mérleget ajánlott vasutak, iparvállalatok, bányák, kereskedelmi vállalatok, gazdák és háztartások számára. Kétféle típust gyártottak: álló- és mozgatható mérleget (ezen belül egyes, ill. kettős vonórúddal), vasból és fából, három- vagy négyszögletű állvánnyal. Fajta szerint készítettek marhamérleget, lisztadagoló tizedes mérleget, raktármérleget (önműködőt és tolósúlyost). Az önműködő raktármérleget vasutak, hajózási társaságok, közraktárak, szállítási vállalatok részére ajánlották; az önműködő szénmérleget kazánházak részére, de készítettek önműködő személymérleget is. /59/ A termékskála bővülését mutatja, hogy a gyár már az ún.szigorú mérlegek gyártására is képes volt: sárgarézből, rézsúlyokkal gyógyszerészek, aranyművesek, bankok és laboratóriumok számára. Automata mérleget azonban a budapesti leányvállalat nem gyártott. /60/