Esettanulmányok a főváros gazdaságtörténetéből - Fondos írások 1. (Budapest, 1988)

Takáts Rózsa: A hajómalomtól a gőzmalomig. Adatok Blum János budai molnár működéséhez (1834-1879)

vich-, majd Sina-uradalomhoz tartozott szentlőrinci birtokot az akkori tulajdonos bank - hatalmas kiterjedésű - parcellákban nyilvánosan elárverezte. A városi iparosok és polgárok (többnyire konzorciumokba tömörülve) átlagosan 5 holdas parcellákat vásároltak azzal a szándékkal, hogy a Duna felőli betelepülések során, kisebb egységekre osztva őket tovább adhassák. Blum is tagja volt egy ilyen csoportnak, s az általa birtokolt területet nem sokkal később 179 nöl-es parcellákban értékesítette. E terület, amelynek 1869-ben mindössze 288 állandé lakos jelentette a népességét /149/, 1870-ben felvette az Erzsébetfalva nevet. Blum, mint a lakók raegbizottja, 1876-ban beadványban kérte a tanácstól, hogy a Medve utcai iskola használaton kívüli padjait adják át az - ekkor már - 120 tanköteles gyermeket számláló községnek. /150/ Az utolsó években már hivatalos elismerésben is bőven részesült: a párizsi világkiállítás alkalmával az ipar terén tanúsított tevékenysége elismeréséül 1867.okt.31-én a Ferenc József-rend lovagkeresztjét adományozták neki, amit a dec.l6—i közgyűlésen vett át. /151/ 1868-tól budai esküdtpolgár és ugyanez év júl.20-tól - a személyes vezetése alatt álló üzlete - viselhette az "udvari molnár" címet. /152/ Az 1867.szept.15-én újjáalakult Iparegylet okt.10-én az első igazgatóság tagjai közé Blumot is megválasztotta, a mezőgazdasági ipar területére /153/, 1876.nov.22-től pedig - virilistaként a székesfővárosi Törvényhatósági Bizottság érdekképviseleti rendes tagja. /154/ Négy lakóházából nem nagy, de biztos jövedelemmel rendelkezett, úgy hogy 1871-ben lemondott részvénytársulati igazgatói tisztségéről, s az 18711872.évi címtárban már csak mint háztulajdonos szerepelt. A hetvenes évek kedvezőtlen gazdasági viszonyai után, 1878-ban lipótvárosi telkén ismét megkísérelt egy gőzmalmot felállítani. Kérelmét a városi tanács - a Fővárosi Közmunkák Tanácsa véleménye alapján - csak úgy fogadja el, ha malmát 10 lóerős gőzgéppel üzemelteti. /155/ Végül is értékeit pénzzé tette, s 1879 szeptemberében lemondott városi képviselői állásáról ' és a Szt. János Kórház pártoló bizottsági tagságáról, mert "1879- augusztus havában székhelyét Karánsebesre tette át." /156/ Életének további alakulásáról nincs adatunk. Édes gyermekei közül Karolina lányát 1868-ban - 15 évesen Kéry Gyula miniszteri hivatalnok jegyezte el /157/, fiai közül Gyula a pénzvilágban, János pedig jogi pályán helyezkedett el, 1887-ben letette az ügyvédi vizsgát is. /158/ (Béla sorsa a rendelkezésre álló forrásokból nem követhető nyomon.) Munkájával hozzájárult a malomiparban egy modernebb kereskedelmi-ipari struktúra kialakításához. Ennek keretében kezdettől fogva saját lehetőségei bővítésére törekedett, s az egyéni vállalkozás korlátait felismerve később, a kiegyezés utáni ún. gründolási láz idején malmát részvénytársasággá alakította át. Életútja valószínűleg nem egyedi, sőt, a maga korában tipikus vállalkozói pálya is lehetett.