Esettanulmányok a főváros gazdaságtörténetéből - Fondos írások 1. (Budapest, 1988)

Takáts Rózsa: A hajómalomtól a gőzmalomig. Adatok Blum János budai molnár működéséhez (1834-1879)

A BLUM-féle GŐZMALMI TÁRSULAT részvényaláírói - a Helytartótanács febr.27-i engedélye és a budai tanács 1108/1862.sz. határozata alapján márc.17-én megtartották alakuló közgyűlésüket, amelyen Dr.Országh Sándor országfejedelmi biztos /95/ is jelen volt. Az elfogadott alapszabályzat ellen - ápr.15-i leiratában - a Monarchia nemrég kinevezett, első magy földmívelés, ipar és kereskedelemügyi minisztere egyetlen kifogást emelt, miszerint annak 20.§-ában a szavazati jog gyakorlása nincs az l840:LX.tc. 60.§-a szerint szabályozva. /96/ A Blum-féle Gőzmalmi Társulat új malma "A kiegyezés feloldva a megelőző politikai válságot, olyan konszolidációt hozott létre, amely behozta a külföldi tőkét Magyarországra, s a felhalmozott belső tőkét is előcsalogatta a megnyíló lehetőségek számára." /97/ A gazdasági élet hirtelen fellendülése nem sajátosan hazai, s nem csupán a kiegyezéssel magyarázható jelenség: része annak az európai folyamatnak, amely az 1860-as angol-francia kereskedelmi és vámszerződéssel bontakozott ki. A gazdasági életben egymás után jöttek létre a hitelintézetek, építő és egyéb ipari vállalatok, elszabadult a spekulációs láz. A részvénytársulatok egyharmada, s az egyéni vállalkozásoknak is jelentős hányada a malomiparban keletkezett. /98/ A terménykereskedők - érthetően, saját vállalkozásuk hasznát növelendő módon - szinte kivétel nélkül malomrészvényesekké váltak. /99/ A Blum-társulat alapítói között is ott álltak ők és családtagjaik is, így pl.:Herzog M.L. és társa, (a kor egyik legnagyobb terménykereskedőjeként vált jelentőssé, majd számos más iparágban, pl.dohány-, posztó-, fonó-szövőés malomiparban is részvényeket vásárolt, míg végül, a századfordulón a főváros egyik legnagyobb magánbankárja lett.) /100/, Tschögl János (borkereskedő, 1858-tól pesti tanácsnok) /101/, Hirschler Leon és tsa, Machlupp Adolf és Ede terménykereskedők (előbbiek nógrádi szénbánya-tulajdonosok, utóbbiak később a bőr-, szappan- és gyertyagyártásban is főrészvényesek), Lőwy S. újpesti bőrgyáros, Szabó József bőröndgyáros, Stern Ignác újpesti szeszgyáros. /102/ "Ezekben az években olyan optimista nézet volt elterjedve, hogy a malom mihelyt kész, máris nyereséget hajt; ebből következett be, hogy a legtöbb új vállalatnál az egész praeliminált részvénytőke - gyakran még több is - az építésre elment és forgalmi tőkének pedig semmi nem maradt. Ez tette lehetetlenné a malmokra nézve, hogy saját erejükre támaszkodva bevárják, míg a búzatermelés igényeiknek megfelelően emelkedik, vevőik száma szaporodik." /103/ Ugyanez figyelhető meg Blumék esetében is. Az 1868-ra kiépült nagy malom újabb részvények kibocsátásával teremtette meg forgalmi tőkéjét, majd az 1869-es hitelválság, a 70-es évek - francia-porosz háború miatt beszűkült piaca, s a rossz gabonatermés elkerülhetetlenné tette az eladósodást és a veszteséges gazdálkodást.