Esettanulmányok a főváros gazdaságtörténetéből - Fondos írások 1. (Budapest, 1988)
Dr.Halasi László: Adalékok a Budapesti Áru- és Értéktőzsde történetéhez (1854-1949).
sem mondhatott le, ami - a háborús évekhez és a háborút követő első évhez hasonlóan - a tőzsdei forgalomnak is szúk kereteket szabott. Ez a forgalom természetszerűleg azokban a cikkekben (bizonyos magféleségekben - elsősorban heremagféleségekben) és egyes cikkeknek csak azon kategóriáiban (mint pl. hüvelyeseknek vetésre alkalmas kategóriáiban) bontakozhatott ki nagyobb mértékben , amelyek többé-kevésbé szabadon voltak értékesíthetők..." /62/ Jól illusztrálta ezt az árutőzsde árfolyamlapja is, amely 1947 augusztus-szeptemberében önállóan megjelent, s az üzletkötésről szóló beszámolókban 100 q-ás fehérbab, 150 q-ás csöveskukorica stb. tételek szerepeltek, s szerepelt mandula, mák, fejeskáposzta, cirokmag, kendermag, répamag stb. meglehetősen kis tételekben. Ez a helyzet a következő évben sem változott, mégis az értéktőzsde megszüntetését tárgyaló tőzsdetanácsi ülésről a következő címmel számolt be a Pesti Tőzsde 1948.márc.25-i száma: "Ha jó lesz a termés, fennmarad az árutőzsde." Sőt, az 1948 őszén megtartott közgyűlésre - melyen egyébként a megváltozott helyzetnek megfelelően az eddigi 70 tagú tőzsdetanács helyett 35 tagú tanácsot választottak - beterjesztett tőzsdetanácsi jelentés is a következő hangzatos megállapítást tartalmazta: "A tőzsde hivatása és rendeltetése, hogy megkönnyítse és szabályozza az áruk forgalmát s így a hároméves terv megvalósításában fontos szerep vár rá. A szabadforgalmú árak tekintélyes mennyisége árutőzsdénk piacán cserél gazdát." /63/ A probléma azonban nem a jó vagy rossz termésben volt, hanem abban, hogy a további fejlődés nem a magánkereskedelem tevékenységének kiterjesztése irányába haladt, s így logikusan jutott el a fejlődés a tőzsdetanács 1949•máj.31-i üléséig, melyen 26 tanácstag előtt a tőzsde ügyvezető elnöke felolvasta a 4043/1949/108. Korm.sz. rendeletet a Budapesti Áru- és Értéktőzsde 1949.máj.31-i hatállyal történő megszüntetéséről. Az ülésen felszólaló Szántó Ernő alelnök többek között a következőket mondotta: "...Jól tudjuk, hogy a tőzsde, amely közel évszázados intézmény volt Magyarországon, mint rriinden az emberi létben, már születésekor magában hordozta az elmúlás csíráit. így van ez jól s ezért senkinek sincs oka szomorkodni, nekünk sincsen..." /64/ "Már csak 180 tagja volt a halódó tőzsdének" címmel közölte a Budapesti Áru- és Értéktőzsde megszűnésének hírét a Kis Újság 1949.máj.31-i száma. A tőzsde: közönséges földi halandók számára a tőkés gazdaság egyik legmisztikusabb szférája - írtam az első oldalon. Ez magyarázza, hogy a címben adalékokról van szó. A tőzsde egész történetét nem lehet megírni a tőzsdei manőverek története nélkül; ennek azonban nincsenek dokumentumai: ez a manőverek irányítóinak titka maradt. A magyar "tőzsdefejedelmek" egyike - Krausz Sándor - megírta ugyan emlékeit, de csupán a 19.sz. végéről. A konkurrens csoportok részéről jelentek meg "leleplező" sajtóközlemények is, de nyilvánvaló, hogy ezek sem hiteles dokumentumok. A tőzsde 20.sz.-i történetében meghatározó szerepe van az állami irányításnak, a felügyeletet gyakorló miniszter és a miniszteri biztos tevékenységében azonban a szóbeliség dominált. így érthető, ha a Budapesti Áru- és Értéktőzsde történetét nem is lehet megírni a maga teljességében.
