Esettanulmányok a főváros gazdaságtörténetéből - Fondos írások 1. (Budapest, 1988)
Dr.Halasi László: Adalékok a Budapesti Áru- és Értéktőzsde történetéhez (1854-1949).
lutáris segítség csak úgy jöhet létre, ha az alapul szolgáló kötvényeknek a Budapesti Értéktőzsdén való lajstromozására és jegyzésére hivatalos értéktőzsdei forgalom keretében működő tőzsdén meg van a lehetőség." 3.) Az "értéktőzsde fél év óta nem működik s félő, hogy a budapesti tőzsde normális működésébe vetett bizalom külföldön és belföldön is meginog, - ezért veszélyes az értéktőzsde megnyitásának további halasztása; mert az olyan tőzsde, amelynek állandó és szabályos működése iránti bizalom megrendült, többé már nem felelhet meg hivatásának..." /48/ A felirat a fenti érveknek megfelelően az értéktőzsde további zárvatartását a gazdasági élet szempontjából károsnak minősítve kérte a miniszternek a megnyitásra vonatkozó sürgős intézkedését. Mint látható, a felirat az újjáépítés egyértelmű kapitalista programját kifejtve említésre sem méltatta sem a tőzsde bezárásával kapcsolatos körülményeket, s az infláció állását, sem a kormánynak a hónap elején közzétett gazdasági tervét, pedig az utóbbi több, a tőzsde működésére kiható gazdasági intézkedést irányzott elő. Ezek voltak az aluminium-, a kőolaj- és a villamosenergia-termelés államosítása, a jóvátételi szállítások szempontjából fontos vállalatok állami kezelésbe vétele, a nagybankok állami ellenőrzés alá helyezése, kötött gazdálkodás bevezetése, a legfontosabb nyersanyagok és közszükségleti cikkek árainak rögzítése, a központi anyag- és árhivatal felállítása. A Pesti Tőzsde 1946.máj.23-i számában Rónai Sándor kereskedelem és szövetkezetügyi miniszter nyilatkozatában közölte, hogy az értéktőzsde megnyitásának legfőbb akadálya az, hogy normális viszonyok között az értékpapír-kereskedők külföldi fizetési eszközökkel is kereskednek, s a tőzsde bezárása a tiltott valutaforgalom miatt történt, amit a kormányzat a továbbiakban is ki kíván rekeszteni. Az állami szervek és a tőzsde vezetősége közti tárgyalásokon nyilvánvalóvá vált, hogy az értéktőzsde megnyitására csupán a stabilizáció után kerülhet sor. Ennek megfelelően a tőzsde vezetősége 1946 augusztusában ismét szorgalmazni kezdte az ügyet. Ezt követően több alkalommal zajlott le értekezlet a pénzügyi és a kereskedelemügyi minisztérium, a Pénzintézeti Központ és a Magyar Nemzeti Bank képviselőinek részvételével annak eldöntése végett, hogy milyen feltételek mellett indítható meg az értéktőzsde hivatalos forgalma. A pénzügyminisztérium szükségesnek ítélte, hogy a kereskedelemügyi miniszter által kiküldendő miniszteri biztos mellett a pénzügyminisztérium, a Pénzintézeti Központ és a Magyar Nemzeti Bank megbízottai is részt vegyenek a tőzsdei forgalom és árjegyzés ellenőrzésében. A pénzügyminisztérium továbbá lehetetlennek tartotta, hogy a tőzsdén nyivántartott mintegy 700 értéktőzsdei tag részvételével történjen a megnyitás, mert ehhez kevés a forgalomba kerülő értékpapírok mennyisége, s egyesek inkább valutázni fognak, s ezzel veszélyeztetik a forint stabilizációját. A pénzügyminisztérium képviselője például az 1945.szept.11-i értekezleten 80120 fő részvételét tartotta lehetségesnek, a tőzsde elnöksége viszont a létszám meghatározását az iparigazolványok reviziója utáni időre kívánta halasztatni. /49/ Az igazgató bizottság 1946.szept.13-i ülésén Káldor Sándor ügyvezető alelnök beszámolva a lezajlott tárgyalásokról, elmondotta, hogy a 700 tőzsdetag közül több mint 100 vállalati megbízott, 130 bankigazgató és cégvezető, mintegy 40 tiszteleti tag és tagdíjat nem fizető, így körülbelül 400 azoknak a száma, akik iparigazolvány alapján vehetnek részt a forgalom-