Esettanulmányok a főváros gazdaságtörténetéből - Fondos írások 1. (Budapest, 1988)

Dr.Halasi László: Adalékok a Budapesti Áru- és Értéktőzsde történetéhez (1854-1949).

Az értéktőzsdén jegyzett értékcímletek száma az 1880.évi 177-ről 1913— ig 419-re, s ebből a nem magyar kibocsátások száma 25-ről 58-ra emelkedett. (V.tábla) A legjelentősebb növekedés a záloglevelek és a részvények számában mutatkozott, de a tőzsdén jegyzett részvények névértéke is jelentősen emelkedett. (VI.tábla) A tőzsdén jegyzett záloglevelek és kölcsönkötvények névértéke 1 336 037 100 K-ról 2 037 332 800 K-ra, az elsőbbségi kötvényeké 42 926 463-ről 243 426 688-ra emelkedett. A tényleges forgalmat illetően 1895 előttre vonatkozóan nem állnak rendelkezésre adatok, de a részvényárfolyamok alapján az 1880-1895 közti időszak élénknek tekinthető, majd hosszabb időn át jelentősen alacsonyabb szinten mozgott. Ha például az egyenlegként szállításra és átvételre került részvények darabszámát vesszük alapul, az 1895. évi 1 462 340 darabos szintet csak 1906-1907-ben közelítették meg, majd 1910-től 2 677 451 darabbal jelentősen túl is szárnyalták. Ez a kép tükröződik a tőzsdetanács évi jelentéseiben is, s magyarázatát nyeri a gazdasági fejlődés általános tényei mellett olyan momentumokban, mint a részvénytársaságok által fizetett osztalék nagysága. A Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. például az 1910-11. üzemévben 17,5, az 1911-12. üzemévben 19%-os osztalékot fizetett. A Magyar Állami Kőszénbányák Rt. az 1912. évre 19, a Beocsini Cementgyár Unió Rt. 22,5%-os osztalékot állapított meg, stb. A tőzsde válsága A monopólium a spekuláció halála, s a 20.sz. a monopóliumok korszaka. A tőzsde a szabadversenyes kapitalizmus időszakában is távol tartotta magát azoktól az áruktól, amelyeknél nem jelentkeznek gyors és nagyobb méretű árfolyamingadozások, s azoktól az értékpapíroktól, amelyeknek mennyisége csekély, vagy nagy részét tartósan elvonták a piacról. A monopolkapitalizmus korszakában ez válik a gazdasági élet jellemző vonásává, s így az addigi tőzsdei áruk jelentős részében megszűnik illetve formálissá válik a forgalom. "Az a tény - írta Lenin 1916-ban -, hogy a régi kapitalizmust, amelyben a szabad verseny uralkodott, feváltotta az új kapitalizmus, amelyben a monopólium uralkodik, többek között a tőzsde jelentőségének csökkenésében nyilvánul meg." Hogy a tényt a korabeli polgári közgazdászok is felismerték anélkül, hogy a kapitalizmus új feltételeivel való összefüggéseit felismerték volna - , azt Lenin számos idézettel dokumentálja, így például Riesser megállapításával: a tőzsde egyre inkább elveszti azt az egész gazdaság és az értékpapírforgalom szempontjából feltétlenül szükséges tulajdonságát, hogy a nála összeáramló gazdasági mozgásoknak ne csak a legfontosabb mérőeszköze, hanem majdnem automatikusan működő szabályozója is legyen. Más szóval: a régi kapitalizmus, a szabadverseny kapitalizmusa, a számára elengedhetetlen szabályozóval, a tőzsdével, a múltba vész." /27/