Esettanulmányok a főváros gazdaságtörténetéből - Fondos írások 1. (Budapest, 1988)

Dr.Halasi László: Adalékok a Budapesti Áru- és Értéktőzsde történetéhez (1854-1949).

désére vonatkozó 1873. és 1913. évi adatok: a hitelintézetek száma 637 illetve 5993, saját tőkéje 199 588 illetve 2 568 397 ezer K, betétállománya 348 416 illetve 4 12 3 596 ezer K. /25/ Az iparban különösen a 90-es években indult meg a gyorsabb ütemű fejlődés. 1891-1898 között közel 1500 új gyárat alapítottak, 1898-ban 2364 gyári jellegű ipartelep működött az országban, s ez a szám 1913-ra 5332-re emelkedett. Újból nagy lendületet vett a vasútépítés is, amely az 1867-1873-as évek évi átlagos 584 km-es vonal-megnyitása U— tán 1874-1880 között 118 km-re esett vissza, 1881-1899 között évi átlagban 518 km vonal megnyitását produkálta. Különösen jelentősek az 1895-1899-es é— vek 758 km-es évenkénti átlaggal. Ennek megfelelően az üzemben levő vonalak hossza 1867-ben 2285, 1873-ban 6253, 1880-ban 7078, 1890-ben 11 246 és 1900ban 17 101 km. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy ez a gazdasági fejlődés a század utolsó évtizedeiben erőteljes mezőgazdasági válság feltételei között ment végbe, ami bonyolultabbá s a mezőgazdaság dolgozói számára fokozottan elviselhetetlenné tette a kapitalizálódás folyamatát. Az olcsóbb amerikai, orosz és indiai búza Európába áramlása, párosulva a nyugat-európai országoknak a 80-as években egyre inkább felülkerekedő védővámos irányzatával, a magyar mezőgazdaság kiviteli piacát egyre inkább az osztrák tartományokra korlátozta, s az árak csökkenése az uralkodó osztályon belül is kiélezte az ellentéteket, mindenekelőtt a nagybirtokosok és a kereskedelmi tőkések között. Hogyan tükröződött ez a gazdasági fejlődés a tőzsde működésében? A tőzsdetagok létszámát illetően - mint láttuk - az 1869. év jelentette a csúcsot 1455 fővel, s ennek megfelelő a létszám 1872-ben is, ha a tőzsdetagok (1275) és a tőzsdei ügynökök (205) együttes számát tekintjük. Ezt követően éveken keresztül csökkenő irányzat érvényesült egészen 1878-ig, amikor 775 tőzsdetagot és 1179 ügynököt tartottak nyilván. Ettől kezdve - a válságidőszakok kisebb visszaeséseitől eltekintve - állandó emelkedés mutatkozik. (IV.tábla) Ez a növekedés nem tekinthető kevésnek, ha figyelembe vesszük, hogy a tőzsde vezető szervei meglehetősen korán lépéseket tettek a belépés korlátozására. Ebben a válság előtti korszak tanulságainak figyelembe vétele mellett nyilvánvalóan kezdetben inkább céhes szempontok, később monopolista törekvések s nem utolsó sorban annak a tőzsdeellenes hangulatnak a figyelembevételével illetve ennek kivédésére irányuló törekvés játszottak szerepet, mely a magyar társadalmat - a tőzsde képviselőinek renszeresen visszatérő panasza szerint - mindenkor jellemezte. A spekulációval, a spekulánsokkal szemben megnyilvánuló ellenszenvTŐl van itt elsősorban szó, mely különösen éles formában jutott kifejezésre a gabona-határidőügyletek elleni támadásokban a 80-as évek végén, s mely 1888 decemberében a tőzsdetanácsot is állásfoglalásra késztette. Ez a támadás a fedezetlen határidőügyletek, az árkülönbözeti játék ellen irányult, melyben egyesek a gabonaárak hanyatlásának alapvető okát látták, s követelték azok eltiltását. Különösen megélénkült a határidőügyletek elleni támadás akkor, amikor a kilencvenes években a német tőzsdetörvény a gabona-határidőügyleteket eltiltotta. A tőzsdetanács elvileg megállapította, hogy a gabona-határidőüzlet - mint a világ minden intézménye - felhasználható visszaélésekre, mélységesen elítélte a hívatlan elemek-