Molnár Antal: Egy raguzai kereskedőtársaság a hódolt Budán - Források Budapest közép- és kora újkori történetéhez 2. (Budapest, 2009)
A Bona–Bucchia Társaság története - A társaság budai működése és felszámolása
58 indult volna Budáról, de Bucchia hitelezői ismét feltartóztatták, ezért lekéste a Belg- rádba induló bárkát. A kádi hivatalának alkalmazottait megvesztegetve másnap egy négyevezős csónakon Adonyba sietett, ahol átszállt a belgrádi hajóra. Belgrádból ötlovas kocsin folytatta útját Raguzáig egy janicsártiszt védelme alatt. Ez utóbbira szüksége is volt, mivel a raguzai határon, Brgat mellett janicsárok támadtak rá, a nála levő iratok miatt kémkedéssel vádolták, és 30 tallérral rövidítették meg. A likvidáció története Zamagna hazatérésével és a számadáskönyv hitelesítésével 1595 októberében ért véget. Zamagna végül is nem járt rosszul, hiszen megkapta az 1100 talléros fizetségét, és tapasztalatainak köszönhetően 1600-ban ő vihette a városállam éves adóját Isztambulba (poklisar haraca).170 A Bona-Bucchia társaság raguzai hátralékainak kifizetése viszont még éveket vett igénybe.171 Nyilván Scipione Bona adósságai miatt kényszerült 1598-ban az özvegy és kiskorú fia eladni 300 dukátért Szent Tamás utcai házukat a köztársaság pénztárosainak, majd pedig évi 12 dukátért visszabérelni. Az apai házat a fiú, Michele Bona csak 1623-ban tudta visszaváltani az államtól.172 Az ifjabb Bona, okulva apja és üzlettársa kudarcán, minden bizonnyal óvatosabban üzletelt az oszmán Balkánon vagy a hódoltságban, ha erre egyáltalán alkalma nyílott - adatot mindenesetre nem találtam róla. A 17. század első évtizedeiben Raguza számos gazdasági reformmal és megszorító intézkedéssel próbált úrrá lenni az egyre súlyosabb gazdasági nehézségeken. Az új gazdaságpolitika nem hagyta figyelmen kívül a balkáni kereskedelmet sem, mindenekelőtt diplomáciai offenzívát indított a spalatói kikötő ellen, sokkal feszesebbé vált a kolóniák feletti állami ellenőrzés, a szenátus is gyakrabban beavatkozott belső viszályaikba.173 A raguzaiak aló. század végén számos kisebb és közepes balkáni telepükről kivonultak, ami tovább növelte a hagyományosan erős kolóniák, mindenekelőtt Szófia, Belgrád és Növi Pazar jelentőségét. Ennek a stratégiának az áldozatai lettek olyan korábban jelentős forgalmat bonyolító központok, mint a szerbiai Nis és a magyarországi Buda.174 Ez utóbbi esetében szimbolikus jelentőségű, hogy a raguzai közösség eltűnésével szinte egyidőben, 1596-ban az oszmán hatóságok elvették a város keresztény templomát és dzsámivá alakították át.175 A Bona-Bucchia társaság bukása tehát önmagán túlmutatva példázza Raguza jövőjét a balkáni kereskedelemben. A két kalmár históriája a kivételes bőségben ránkmaradt forrásanyag és a szerteágazó tanulságok mellett már csak ezen tény miatt is méltó a figyelmünkre. 170 Popovic: Dubrovaöka arhivska grada i. m. [mint 13. j.] III. 179., 182., 184-185., 226-227., 236., 238., 241., 251., 266-267. p. 171 A közzétett hitelfelvételek marginális jegyzetei mellett lásd: DAD Diversa Cancellariae vol. 185., föl. 110v., 212v.; DAD Sententiae Cancellariae vol. 161., föl. 51 v.; DAD DiversaNotariae vol. 129., föl. 172v-173r. 172 DAD Diversa Cancellariae vol. 187., föl. 212rv. 173 VÜK Vinaver: Dubrovaöka nova ekonomska politika pocetkom XVII. véka. In: Anali Historijskog instituta u Dubrovniku 5. (1956) 417M53. p.; Antonio di Vittorio: Finanze e moneta a Ragusa nell’etá déllé crisi. Napoli, 1983. 32M6. p. 174 Vük Vinaver: Period turske vladavine (XV-XVIII véka). In: Növi Pazar i okolina. Urednik: Mihajlo Maletic. Beograd, 1969. 159-194., 172-177. p. 175 Fekete: Budapest i. m. [mint 2. j.] 87. p.
