Molnár Antal: Egy raguzai kereskedőtársaság a hódolt Budán - Források Budapest közép- és kora újkori történetéhez 2. (Budapest, 2009)
A Bona–Bucchia Társaság története - A társaság budai működése és felszámolása
52 basi, vagy pedig az egyszerűen csak tanácsosként megjelölt Karamusié nevű egyén esetében, és hasonló okokból kellett megkörnyékezni egy, a Kurais törzsből származó imámot is. A raguzai források felhasználhatóságát jól jelzi, hogy a belőlük kirajzolódó budai beglerbégi udvar felépítése kevés - főleg a dokumentumok sajátosságaiból adódó - különbséggel megegyezik az oszmán iratok alapján bemutatott diyarbekiri vilájetszékhely apparátusának összetételével.157 A pasa udvara mellett Zamagna másik „törzshelye” a budai kádi hivatala lett. Minden peres ügyet a mahkemén, vagyis a bíróságon kellett intéznie, ezért az egész hivatali apparátus jóindulatára szüksége volt. A kádi után a kulcsfigurák ebben az irodában is a helyettesek, a kethüda és a náib voltak; az első valószínűleg a hivatali ügyekben, a második pedig a kádi által leosztott perek bírójaként szubsztituálta a főnökét. A törvényszéknek saját rendészeti alkalmazottja volt a jaszakcsi személyében, a peres feleket és a perbefogottakat pedig a muhzir értesítette és kísérte a bíróság elé. A kádinak is volt saját kincstárnoka, hazínedárja, több írnoka és saját dragománja, azaz tolmácsa. A személyes kapcsolatok a kádival való viszonyban is nagy szerepet játszottak, ezért egy súlyosabb ügyben Zamagna a kádi fiát is megkörnyékezte a kedvező döntés érdekében. A vidéki hatóságok közül a számadáskönyv egyedül a kévéi kádi bíróságát említi. A legkevesebbet a defterdár hivataláról tudunk: őt is egy kethüda helyettesítette, feladatait pedig egy másoddefterdárral (valószínűleg a defter kethüdá- szival) osztotta meg. Nyilvánvalóan ehhez a hivatalhoz tartozott a pénztári naplókat vezető rúznámedzsi is.158 A Bucchia-hagyaték felszámolása során a pénzügyigazgatás alsóbbrangú hivatalnokaival, az emínekkel elsősorban az adósok soraiban találkozunk. Kivételképpen a zsidó adósok ellen tanúskodó esztergomi és a Zamagnát börtönbe juttató kévéi emínt említhetjük. A likvidáció történetét forrásaink tulajdonképpen egy permanens ajándékozási-vesztegetési folyamatként mutatják be, az eljárás lépéseit és a súlyosabb konfliktusokat az oszmán tisztviselők megnyerésével kapcsolatos kiadások elszámolásából ismerjük meg. Az ajándékozás, mai fogalmaink szerint a korrupció az oszmán hivatali rendszer szerves részét képezte, a viszonyokat ismerő kortársak nem anomáliaként, hanem a rendszer működésének alapelemeként értékelték. A raguzai követek és kereskedők ebben a struktúrában évszázadok óta otthonosan mozogtak, számukra egyáltalán nem okozott gondot, hogy kinek miért mennyit kell adniuk.159 Zamagna a hagya157 Nejat GöyüNC: Wie ein Beglerbeg im sechszehnten Jahrhundert seines Amtes waltete. In: Armagan. Festschrift für Andreas Tietze. Hrsg. Ingeborg Baldauf - Suraiya Faroqhi - Rudolf Vesely. Praha, 1994. 113-121., 115-118. p. 158 A budai defterdár hivatalában nyilvánvalóan ennél több tisztviselő dolgozott. Lásd az említett diyarbekiri példát: GöyüNQ: i. m. [mint 157. j.] 118-120. p. 159 Vesna Miovic: Dubrovacka diplomacija u Istambulu. Zagreb-Dubrovnik, 2003. (HAZU Zavod za povijesne znanosti u Dubrovniku. Posebna izdanja. Serija: Monografije 24.) 51-66. p.; Zdravko Sundrica: O darovima u dubrovackoj diplomaciji. In: UÖ: Tajna kutija dubrovaökog arhiva I. Zagreb-Dubrovnik, 2008. (HAZU Zavod za povijesne znanosti u Dubrovniku. Posebna izdanja. Serija: Monografije 28/1.) 133-144. p.
